Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (13/142)

Mennyei boldogság, ha nem a hajnali ébresztőóra idegesítő csengésére vagy Jarvis folyamatos kotyogására kell kelni, mindenféle fontos dolgokról, amik nem űrnek halasztást.

Tony a karjait a párnája alá dugta, arcát beletemette és esze ágában sem volt még felkelni. Olyan szépet álmodott, és lehet, hogy a ködös álomképek már el is illantak, a kellemes érzés megmaradt.

A hátára fordult, ásított egyet, aztán kinyújtóztatta az alvástól elmacskásodott tagjait, közben beléhasított a gondolat, hogy ennél már csak akkor lenne jobb, ha nem fájna olyan veszettül a lába – nagyon szívesen búcsút intett volna a tompa, szaggató fájdalomnak. 

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (12/142)

Olykor vannak az ember életében érdekes és szórakoztató események. Na, ez a buli nem tartozott közéjük. A szokás szerint jócskán becsípett playboy úgy döntött, ennyi bőven elég is volt belőle. Még a kezében volt a martinival töltött pohár, amikor elindult lefelé a lépcsőn, ami mondhatni egészen jól sikerült, alig dülöngélt.

Felhörpintette a maradék italt, mielőtt lenyomta a stílusosan faragott kilincset, odabent megszabadult a pohártól, grimaszolt, ahogy nyugtázta, hogy a bulin még – más dolgokhoz hasonlóan - az italok sem voltak megfelelő minőségűek.

Ahogy kilépett a szabadba, az épület kertjében számos más vendéget pillantott meg, akik láthatóan erőltetetten mosolyogtak az udvarias, ám bugyuta viccek mesélése közben. Annak ellenére, hogy kissé forgott körülötte a világ, még ha gyengék is voltak az italok, könnyedén felismerte a törtető alakok negédes, behízelgő hangját, akik másokat eltaposva igyekeznek egyre magasabbra azon a bizonyos ranglétrán. Figyelte a hencegő alakokat, akik a mondvacsinált, kamu sztorijaikkal próbálták lenyűgözni a partnereiket.

Hirtelen undor lett rajta úrrá – bár ki tudja, lehet, hogy csak az olcsó pia volt az oka.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (11/142)

A következő alkalommal a könyvtárban botlott bele a bajkeverőbe. Loki a barna bőr fotelbe süppedve, egyik lábát maga alá húzva merült el egy vaskos kötetben, ami ránézésre inkább tűnt téglának, mint könyvnek.

Az ezermester mondhatni ritkán tette tiszteletét ebben a helyiségben. A tömött polcokon sok klasszikus, antik könyv is megtalálható volt, amiket nem vett kézbe senki – még Tony sem -, hiszen jobban érdekelték a különböző tudományterületek és fejlesztések, mint a szépirodalom. Valahogy nem vonzotta a gondolat, hogy látástól vakulásig Macbeth-et vagy Ulysses-t olvasson.

Az ajtófélfának dőlt, figyelve, mi fog történni. Loki nagyon belemerült, bármit is olvasott, ugyanis nem vette észre, hogy már nincs egyedül.Lapozott egyet. Úgy tűnt, azúttal nem az Eddát olvassa, Tonynak viszont furdalta az oldalűt a kíváncsiság, hogy akkor mi lehet az. Most tényleg, mit olvashat a hatalmas, Csínytevések Északi Istene? Főleg egy olyasféle arrogáns alak, mint Loki? Nyilván nincs olyan könyv az egész Földön, ami felkelthetné az érdeklődését, hiszen csak szánalmas halandók írták.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (10/142)

Tudni kell, hogy Tony Stark nem az a fajta ember, aki bármit is kidobna – ez vonatkozik a temérdek mennyiségű ruhára, és egyéb sosem használt kacatra, ami a szekrényei mélyén gyűlt össze.

Épp egy ilyen szekrényből lógott ki gyakorlatilag, amikor egy nagy rakás fehér póló alatt egy hawai-mintás ingre bukkant, amiről fogalma sem volt, vajon mikor vásárolta, de az bizonyos, hogy sosem viselte. Volt még ott egy régi kabát, ujján egy hasadással, ami már úgy a szívéhez nőtt, hogy nem szívesen vált volna meg tőle. Egy melegítőfelső, amit ugyan sosem viselt, mert nem volt jó rá, viszont meglehetősen dögösen nézett ki. Egy használattól kinyúlott melegítőnadrág. Egy rakás fekete póló olyan zenekarok logójával, amiket már ezer éve nem hallgatott.

Egyszer majd lehet, hogy nekiesek és szépen átnézem, de tuti, hogy nem ma.