Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (6/142)

 Tony kirobbanóan energikusnak érezte magát. Az egyik riporter – a gyönyörű, érzéki vöröske –, akinek jegygyűrű díszítette az ujját, teljes erőbedobással igyekezett elcsavarni a szexi milliárdos  fejét. Nem igazán tűnt úgy, hogy komolyan vesz a holtomiglan-holtodiglant: nyelve diszkréten nedvesítette meg a felső ajkát, ujjai a férfi karján pihentek, hosszú lábai a másikéihoz értek.

-     Nos, Mr. Stark, le merném fogadni, hogy minden női olvasónk odáig lenne, ha megtudhatná, hogy mivel tölti egy ilyen kívánatos agglegény az estéit – búgta sokat sejtetően mosolyogva. - Kérem, árulja el nekünk! - Szempilláit rebegtetve tolta a férfi képébe a mikrofont.

Á, semmi különöset, csak az újdonsült rabszolgámmal játszadozok, aki egyébként egy híres-hírhedt isten, aki megpróbálta elfoglalni a bolygónkat és egy idegen-hadsereget hozott New Yorkra. Mellesleg Lokinak hívják, lehet, hogy hallottál már róla...

Bár nagy volt a kísértés, visszafogta magát – inkább mindenféle ostoba, üres válaszokkal hozakodott elő, amelyek nem igazán voltak túl értelmesek, de annyira mindenesetre izgalmasnak bizonyultak, hogy fenntartsák a női rajongók érdeklődését. Amikor véget ért az interjú, diszkréten odébbállt, mielőtt még a vörös elkérhette volna a számát – vagy épp a sajátját hagyhatta volna a férfi zsebében. Csinos arc, gyönyörű test – de nem éri meg, hogy aztán egy féltékeny férj üldözze.
Egész nap jó kedve volt, de egyáltalán nem a dögös riporter volt az oka. Nem, inkább annak volt betudható, hogy időnként lopott pillantásokat vetett a telefonjára, amin keresztül szemmel tartotta Lokit: ahogy az említett éppen térden csúszva takarítja a Stark Torony padlóit – egy fogkefe segítségével.

Van ennél boldogítóbb látvány? – tűnődött. Nos, valószínűleg nincs.

Nem tehetett róla, de borzasztóan elégedett volt magával, hogy ezt a briliáns ötletet kiagyalta. Ennek az arrogáns istennek szüksége van egy kis megleckéztetésre, főleg alázatból – és Tony boldogan asszisztált a feladathoz.
Fél óra múlva már hazafelé vezetett, maximum hangerőn AC/DC-t hallgatva, ujjaival a zene ritmusára dobolt a kormánykeréken, és együtt üvöltötte az énekessel: „ TNT - dinamit vagyok”, szóval minden egybevetve, ez egy csodálatos nap volt. Csak egyetlen dolog hiányzik, hogy megkapja a 'tökéletes' jelzőt.
Lefordult jobbra, megállt a kínai vendéglő előtt. Még a zseniális Tony Starknak is szüksége van néha egy kis kajára.

***

Sajogtak a térdei az egész napos padlón való csúszkálástól, kezei majd' görcsöt kaptak, a háta kegyetlenül hasogatott. Jó néhányszor kezet váltott, de ez sem segített sokat a helyzeten. Nem sokat érzett az ujjaiból, de lehet, hogy pont ez volt a szerencséje. Nagyon szeretett volna egy kis szünetet tartani, de Tony burkolt fenyegetése, hogy jobban teszi, ha nem lazsál, hanem egész nap keményen dolgozik, folyton a fejében járt.
Nem mintha valaha is elkészülne majd ezzel a szörnyű feladattal – kis idő után rájött, hogy újdonsült gazdájának terve minden bizonnyal ebből állt: adni egy lehetetlen feladatot, aztán ha a szolga nem végzi el, jól megbünteti.

Remek. Csodálatos.

Belemerítette a kefét a koszos vízbe. A sörték szanaszét álltak és besötétedtek mostanra, de mivel nem kapott más eszközt, kénytelen volt ezzel súrolni tovább a padlót.
Talán Tony azt hiszi, hogy jó ötlet lenne az egész tornyot így kitakaríttatni, de Loki reménykedett benne, hogy nem így lesz – érezte, hogy a térdei aligha bírnának ki ilyesféle terhelést. A nadrágja átnedvesedett a padlón való csúszkálástól, de ez volt a legkisebb gondja.
Idegességében még erõsebben dörzsölte a padlót, nem törõdve a csuklójába kúszó fájdalommal. Ez annyira értelmetlen! Kizárt, hogy végezzen, mielõtt Tony visszaér, és...

Mintha valaki „odafent” meghallotta volna a gondolatait, abban a pillanatban becsukódott egy ajtó, és túlságosan is jól ismert lépések neszezése ütötte meg a fülét. Egy pillanatra ledermedt, de nem fordult meg – továbbra is a padlón térdelt és várt.

Biztosan szánalmas látvány vagyok – gondolta. Elhatározta, hogy feláll, de aztán meggondolta magát. Végtére is, mivel magasabb, mint Tony, a közöttük levõ különbség talán felingerelné a férfit, és nyilván ezt nem akarta.

-     Csak itt tartasz? - kérdezte szemrehányóan, elnézve a bukott isten mögött, majd nemtetszését kifejezve elhúzta a száját. Loki nem nézett fel, nem fordult meg. Még egy bolond is láthatta, hogy nem végzett: nem mintha Tony nem erre számított volna, de azért meglepett hangot színlelve megjegyezte.

Egy pár fényesre kefélt cipõ úszott be a látóterébe, aztán két lépésre tõle megtorpant. Loki megfeszült, várva a pillanatot, hogy a férfi meglendítse. Minden bizonnyal elég erõvel ahhoz, hogy eltörje jó pár bordáját.
A pár másodperc alatt, míg várta, hogy a vakító fájdalom szétáradjon a testében, egy sokkal racionálisabb gondolat futott ár az agyán: vajon hogy képesek az emberek ezekkel a törékeny, sérülékeny szervekkel élni? Egy egyszerû dolog, mint egy botlás, esés alig néhány méteres magasságból is életveszélyes sérülésekhez, bénuláshoz vezethet, csak úgy, mint ezernyi más dolog.

Ha még meglenne az isteni ereje, gyorsan meggyógyulna, mint minden asgardi. A fájdalom mindig csak átmeneti és rövid volt – kellemetlen, de múlandó dolog, ami hamar elillant, a teste meggyógyította magát.
De ennek vége, a sebek, amiket istenként percek, legfeljebb órák alatt eltüntethetett, most hetekbe, talán még hónapokba is tellene. Ez idõ alatt pedig végig állandó fájdalom emlékeztetné.
Tudta, mert az õrök ebben az új, tehetetlen állapotában igen érdekesnek találták. Érdekesnek, mi több, szórakoztatónak, hogy az elõzõ este okozott sérüléseket, zúzódásokat viszontláthatták az arcán és a testén másnap reggel. íg ereje teljében volt, akkor is kitüntetett figyelmet kapott, de mikor megfosztották mindentõl, úgy bántak vele, mint valami undorító csodabogárral, figyelték azt a torz dolgot, ami nem gyógyult be, törött maradt, és napokkal késõbb is fájt, hiszen nem tudta meggyógyítani magát, mint bármely normál asgardi.

Hogy képesek így élni az emberek, hogy ennyire könnyen megsérülhetnek? – tûnõdött, de nem érkezett rá válasz.

És az ítélõszék még csak nem is törõdött vele, hogy esetleg olyasvalakinek lesz a rabszolgája, aki örömét leli abban, hogy egy összetört, véres húshalommá tegye, válaszul a korábbi bûneire. Az ajkaiba harapott, érezte a vér fémes ízét a szájában. A törött bordáknak hetek kellenek, hogy meggyógyuljanak, és ha rosszul forrnak össze, még azután is fájni fognak. Õszintén kételkedett benne, hogy Tony emberi gyógyítóhoz vinné, ha arra kerülne a sor, hogy törött csontokat kelljen helyretenni.
Újra érezte a félelem túlságosan is ismerõs, éles fájdalmát a szívében. Az utóbbi napokban lassacskán hozzászokott. Nem volt más választása, mint megemészteni a helyzetet: az isteni erõ hiányát és a sebezhetõséget, ami még inkább megalázhatóbbá és védtelenebbé, szánalmasabbá tette.

Tony némasága még jobban felidegesítette.

Talán azért vár az elsõ komolyabb verés elõtt, hogy igazán kiélvezhesse a pillanatot, amíg csak lehet? Ezért vesztegeti a drága idejét és ezért nem kezdi? Vagy talán azt reméli, hogy az õ gyûlölt ellensége leborul és könyörögni fog? Ezt szeretné, erre vár? Ha ez a helyzet, csalódnia kell, nem fogom megadni neki azt az örömet. Legalábbis még nem, de talán majd másképp lesz ez idõvel... a fájdalomtól elborult elme hamar árulóvá válik.
Aztán hirtelen, a cipõk eltûntek a látómezejébõl.

-    Vettem egy kis kínai kaját. Gondolom, már elég éhes lehetsz – hallotta a férfi hangját, messze túl a „rúgótávolságon”, aztán a szavakat egy tompa puffanás követte, ahogy az említett dolog a konyhapultra került.

Kínai kaja?

Loki épp idejében nézett fel, hogy lássa, ahogy a férfi néhány ezüstszín dobozt pakol ki egy nejlonszatyorból.
-    Egyenesen Dagi Lee konyhájából, a legjobb kínai a városban. Fogadjunk, hogy a ti kacsalábon forgó, elvarázsolt kastélyotokban nincs ilyesmi.

Loki nem volt egészen biztos abban, hogy mirõl is van szó pontosan, de az illata alapján határozottan ételnek tûnt – majd egy pillanatra elgondolkozott azon, hogy vajon minden emberi étel fura, apró dobozokban érkezik-e.

_____________________________
A bétázást heloise végezte, nagyon szépen köszönöm :3