Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (19/142)

Figyelem, a fejezet némileg felkavaró! (kínzás, némi non-con)

***

A csuklói kidörzsölődtek, a reménytelen harctól, amit a bilincsből való kiszabadulásért folytatott, a lánc, mellyel fel volt lógatva, minden szökési kísérletnek ellenállt. A természetellenes, megfeszült testhelyzet miatt alig kapott levegőt, bár a lábai elérték a talajt, a vállai sajogtak a saját súlyától. Meg mert volna rá esküdni, hogy hallja, ahogy az ízületei nyikorogva tiltakoznak minden egyes lélegzetvételével.

Mindez elhalványult amellett a fájdalom mellett, ami a hátát kínozta. Fogalma sem volt, mennyi ideje folyhat ez az egész, olyan volt, mintha az emlékező képessége valahogy tönkrement volna, olyan volt, mintha az örökkévalóság óta szenvedett volna kifeszítve ezen a borzasztó helyen, mintha örökre itt ragadt volna, hogy így fizessen meg minden bűnéért, amit valaha is elkövetett mind a kilenc birodalom ellen.

"Honnan is tudhatnám, mióta vagyok itt? Egy óra? Fél óra?"

Más magyar frostiron fanficek

Ha már most itt vagyok, összeírtam azokat a magyar nyelvű témába vágó fanfictionöket, amikről tudomásom volt (majd még keresgélek, ha van olyan, ami nincs ott de ti tudtok róla, légyszi linkeljétek) - fent a 'Mások magyarul' fülecskéről van szó egyébként.

Szerintem a napokban az én kedvenc sztorijaimat is összeírom, mert borzasztó sok könyvjelző gyűlt össze és a telefonom is ezzel van tele :)

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (18/142)

Sziasztok! Gyakorlatilag január óta nem sok mindent csináltam ezzel a szegény történettel (pedig szeretem nagyon, de még mennyire! ráadásul azóta számtalan angol nyelvű, fordításra érdemes frostiron fanficcel találkoztam), nem szeretnék magyarázkodni, mert erre nincs mentség, hogy így félbeszakadt a dolog. Dolgozok, háztartást vezetek, van egy másik blogom is, úgyhogy valahogy mindig volt más dolgom, ami amúgy tök bosszantó, mert rengetegszer eszembe jutott ez a kis sztori, főleg hogy annak idején (Limmet három naponta posztolt) vizsgaidőszakban gyakorlatilag ezekkel éltem túl :) *nosztalgia*

Szóval a dolog lényege, hogy nem hagytam végképp magára az oldalt, időnként fordítgatok. 

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az érdeklődéseket ^-^

 ***

 A Black Sabbath-szám elhalkult, ahogy becsukódott a lift ajtaja. A milliárdos hamiskásan fütyörészte tovább a dallamot, ahol abbamaradt, aztán a konyha felé vette az irányt, úgy érezte, porzik a torka, muszáj valamit legurítania.

Hát igen, ezeken a jótékonysági eseményeken még normális pia sincsen. Talán nem is kéne többre  elmennem, amíg valami ihatóval nem szolgálnak...

Lerúgta a cipőjét és kiragadott egy üveget a bárszekrényből, aztán lerogyott az egyik konyhaszékre, egyik lábát a szemben levő széken pihentetve. Elégedetten felsóhajtott, és öntött magának egy jó nagy adag whiskeyt, nagyot kortyolt belőle.

Ez igen!

Újra töltött, ám ezúttal már kevésbé sietősen fogyasztotta el az isteni nedűt, kiélvezte minden egyes cseppjét.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (17/142)

A következő reggel egyből volt olyan balszerencsés, hogy összefutott a milliárdossal. Azért volt ez olyan bosszantó, mert egyedül szerette volna tölteni a napot, leginkább a szobájában, el sem hagyva azt, nehogy találkozzon a Stark Torony másik lakójával. Természetesen tudta, hogy a férfi akkor hívatja őt, amikor csak kedve szottyan hozzá, de jól esett fenntartani a látszatát annak, hogy nem kell azonnal megjelennie, még ha törékeny is volt csak ez az illúzió.

Hogy látótéren kívül tudhatja a férfit, és ő maga is látótéren kívül maradhat.

Csak aztán egy kis idő elteltével az az érzése támadt, hogy a szobája falai szinte rátapadnak, megfojtják. Átsuhant a fején, hogy bárcsak kinyithatná az ablakot, hogy friss levegőt engedhessen be, mennyivel jobb érzés lenne, de az ablakok még mindig gondosan zárva voltak, ahogy az érkezésének napján is. Így aztán úgy döntött, kimegy egy kicsit, mielőtt az állott levegő és a negatív gondolatok a torkán akadnak.

Arra gondolt, hogy tesz egy gyors sétát a folyosókon, de földbe gyökerezett a lába, amikor az egyik ajtó váratlanul kinyílt és a vendéglátója bukkant elő mögötte, mint valami rossz kísértet. A haja kócossága arról árulkodott, hogy épp akkor kelhetett fel.