Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (17/142)

A következő reggel egyből volt olyan balszerencsés, hogy összefutott a milliárdossal. Azért volt ez olyan bosszantó, mert egyedül szerette volna tölteni a napot, leginkább a szobájában, el sem hagyva azt, nehogy találkozzon a Stark Torony másik lakójával. Természetesen tudta, hogy a férfi akkor hívatja őt, amikor csak kedve szottyan hozzá, de jól esett fenntartani a látszatát annak, hogy nem kell azonnal megjelennie, még ha törékeny is volt csak ez az illúzió.

Hogy látótéren kívül tudhatja a férfit, és ő maga is látótéren kívül maradhat.

Csak aztán egy kis idő elteltével az az érzése támadt, hogy a szobája falai szinte rátapadnak, megfojtják. Átsuhant a fején, hogy bárcsak kinyithatná az ablakot, hogy friss levegőt engedhessen be, mennyivel jobb érzés lenne, de az ablakok még mindig gondosan zárva voltak, ahogy az érkezésének napján is. Így aztán úgy döntött, kimegy egy kicsit, mielőtt az állott levegő és a negatív gondolatok a torkán akadnak.

Arra gondolt, hogy tesz egy gyors sétát a folyosókon, de földbe gyökerezett a lába, amikor az egyik ajtó váratlanul kinyílt és a vendéglátója bukkant elő mögötte, mint valami rossz kísértet. A haja kócossága arról árulkodott, hogy épp akkor kelhetett fel.

Összerezzent a hirtelen közelségtől, és drukkolt, hogy a férfi ne szóljon hozzá, csak menjen és csinálja, amit szokott ilyenkor, de naná, hogy nem így történt.

- Milyen öröm látni, hogy máris ében vagy, csak nem kocogni indultunk? - Tony felhúzta a szemöldökét - Máris formában vagy a tegnapi megerőltető gyakorlatok után, hm?

Loki nem tudta eldönteni, hogy a férfi valóban vár-e valamiféle választ, így inkább csendben maradt.

Tony egy darabig bámulta, aztán megvonta a vállát.

- Ha ennyi fölösleges energiád van, akkor gyere szépen és vesd be az ágyam, ha már itt vagy - mutatott hüvelykujjával a válla mögött a szobába, ahonnan távozni készült.

A bukott isten hátán végigfutott a hideg, mélységes iszonyat lett rajta úrrá, egy része legszívesebben ostoba módon menekült volna, annak ellenére is, hogy számára már nincs hová menni, igyekezett elnyomni a késztetést. Kényszerítette magát, hogy megmozduljon, és bevánszorogjon a férfi hálószobájába.

Még sosem látta korábban belülről, és - hasztalanul - reménykedett benne, hogy ez még egy jó ideig így is marad majd. Odabent egy tágas, levegős szoba látványa fogadta, a hatalmas ablakokon keresztül beáradt a napsütés. Ennek ellenére Loki a legiszonyúbb helynek találta, sokkal elkeserítőbbnek, mint az asgardi börtönét.

Őszintén remélte, hogy tényleg csak annyit kell csinálnia, amit a férfi mondott, biztos volt benne, hogy hiú ábránd csupán, de nem volt mibe kapaszkodnia.

A padlón különböző ruhaneműk hevertek szanaszét dobálva, mindenféle egyéb holmi társaságában, de aligha vonhatta volna el a figyelmet a szoba legszembeötlőbb bútoráról: az akár négy személy számára is hatalmas ágyról, ami a helyiség közepén terpeszkedett el.

Visszanyelte az epét, amit a torkában érzett, amikor a pazar fekvőalkalmatossághoz érkezett, amin a lepedő összegyűrve szomorkodott, úgy tűnt, mintha nem is a zseni töltötte volna benne az éjszakát, hanem mondjuk oroszlánok vívtak volna csatát rajta.

Talán nem is szokott rendet rakni reggelente maga után, ezért kapott a lehetőségen, hogy megcsinálhatnám akár én is... legalábbis remélem.

Nekiállt megcsinálni a kiszabott feladatot, ügyetlenül próbálta kisimítani a takarók és a párnák huzatain keletkezett gyűrődéseket. Az ágynemű szett darabjai nagyok voltak, nehézkesen ment a munka velük, minden erőfeszítése ellenére nem sikerült rendesen eligazgatni. A saját elméje sem segített, ugyanis folyamatosan felkavaróbbnál felkavaróbb képek jártak a fejében arról, hogy ő maga fekszik a takarókon anyaszült meztelenül, rajta pedig az újdonsült gazdája, szintén pucéran.

Magán érezte a férfi tekintetét, míg az ágy bevetésével ügyködött, tudta, hogy minden egyes mozdulatát figyeli - olyan érzés volt, mintha egy egész hangyafarm masírozott volna végig a hátán, ahová a pillantása esett, de leküzdötte a kényszert, hogy könnyítsen a hirtelen rátörő viszketésén.

Néhány simítással később Loki úgy érezte megtett mindent, amit tudott, elvégezte a feladatot, felállt és a férfihoz fordult, gondolni sem merve arra, hogy mi fog következni.

Tony az ajtfélfának dőlve bámészkodott, karjával elállva a menekülési útvonalat. Még mindig a bukott istent figyelte. A látvány olyan érzéssel töltötte el, mintha valami láthatatlan, hatalmas, jeges kéz kulcsolta volna kegyetlen ujjait a torkára, elöntötte a bizonyosság, hogy innen tényleg nincs kiút, csapdába került. Ösztönösen hátrált egy lépést, igyekezett egy kis távolságot tartani, de későn jött rá, hogy a menekülési próbálkozásával csak annyit ért el, hogy közelebb került az ágyhoz.

És a férfi megingathatatlanul bámulta őt.

***

Az egyik dolog, amit Tony észrevett, mióta a Loki nála vendégeskedett, hogy a szóban forgó skandináv isten mennyire sápatag, és nem mert volna megesküdni rá, de mintha egyre rosszabb állapotban lett volna, a szokásos sápadtság lassan beteges mértéket öltött, nem is beszélve a szeme alatti szürke karikákról. 

Drakula Gróf büszke lenne, gondolta. Nem, tuti nem volt ilyen sápkóros. Na igaz, biztos nem sok ideje volt süttetni magát a napon New York után a dutyiban, de azért mégis...

Amíg az említett alak az ággyal foglalatoskodott, addig ő csendben nézte, azon tűnődött, hogy mégis mi baja lehet. Talán valami betegség bujkál benne? Remélem, ha erről van szó, nem valami komoly, amihez doki kell, az elég... problémás lenne. Megbetegedhetnek egyáltalán ezek az űr-vikingek a mi földi nyavalyáinktól? Oké, elvették az erejét, akkor azzal együtt a hiper-szuper ellenálló-képesség is oda lett? Mi a helyzet a lázzal meg a megfázással? Vagy megvannak a saját különleges betegségeik? Hmm...

Nos, az csak nem árthat, ha enne egy jót, talán előre mozdítaná a dolgokat. - merengését megszakítva az ágyra esett a pillantása. Fintorgott egyet a látványa, az mindenesetre kiderült, hogy ha jó is valamiben Loki, az nem a szobalánykodás, pedig a férfi nagyon bízott benne.

- Rendben - mondta aztán - ideje reggelizni. Úgy tűnik, rád fér egy kis kaja.

***

- Kérsz hozzá mogyoróvajat? Esküszöm, sokkal fincsibb, mint ahogy kinéz - Loki felé nyújtotta a bödönt a vajazókéssel együtt, de amaz csak a fejét rázta.

- Ahogy akarod, Hercegnő - vonta meg a vállát a férfi, és egy hangos cuppanással kihúzta az evőeszközt a masszából, lenyalta a ráragadt darabkákat.

Dudorászott, és megbontott egy nagy üveg eperdzsemet, kikanyarintott belőle egy szép nagy adagot, és vastagon megkente vele a mogyoróvajas kenyerét. Loki megejtett egy lapos pillantást, végigfutott a fején, hogy a fickónak lenne mit tanulnia az illemről.

Nem mintha Asgardban nem kézzel ennének, nem is beszélve a számtalan összetört - addigra már üres - pohárról.

Szépen egyenletesen szétkente a piros zselét a barna masszán, igaz kicsit rontott az élményen, hogy tisztában volt vele, hogy aligha tartalmaz igazi gyümölcsöt, bármennyire is kívánatosan mosolyogtak az eper szemek az üveg oldalára ragasztott papírról.

- Szóval, - szólalt meg teli szájjal - van valami terved mára? Duzzogni a sarokban? Depizni a szobádban? Vagy esetleg bebújni az ágy alá a világ elől?

Ő maga sem tudta igazán, miért próbál beszédbe elegyedni Lokival. nem mintha a bukott isten mutatott volna bármiféle jelet is arra, hogy értékelné a zseni eme hősies cselekedetét, még ha nem is akadt más Tonyn kívül - Jarvis nem igazán számít - inkább a csendet választotta.

Loki hosszú ujjai közé csípett egy vajas szendvicset, de úgy tűnt, nem igazán van étvágya. Tony fejében minden északi isten képe úgy élt, mint aki simán képes leküldeni egy egész sült malacot egymaga, hozzá meginni egy fürdőkádnyi sört egy ültő helyében, ennek ellenére Loki csak ült a székén, piszkálgatva az ételt, mint valami finomkodó primadonna, akinek a süteménye és teája öt percet késett, és ezért muszáj a világ tudtára hoznia őfelsége nemtetszését.

- Na? - noszogatta.

- Nem, semmi - felelt végül, de a szemeit semmi pénzért le nem vette volna a szendvicsről.

A férfi kezdte szánalmasnak találni az egészet, szegény alak elég nyomorúságosan festett.

Hmm...

Elejtett még néhány megjegyzést, de süket fülekre találtak.

- Csak nem némasági fogadalmat tettél? És még azt hittem, hogy a szád a legnagyobb erősséged. Hát meg kell mondjam, csalódott vagyok, Rudolf. Jobbat vártam tőled.

Loki olyan pillantást vetett rá, mintha egy idegesítő legyet akarna elhessegetni, de valaki megtiltotta volna neki.

A férfi egy újabb emberes mennyiséget harapott a szendvicséből, aztán úgy döntött, hogy visszatér az előző témához.

- Egy kissé sápadtnak tűnsz ma reggel, Bambi. Nem vagy beteg, ugye? - kérdezte két rágás között - Ki lennék akadva, ha kiderülne, hogy idehurcoltál valami ronda betegséget...

Csak egy szimpla nemet sikerült kicsikarni.

Hát jól van akkor.

A milliárdos felkelt a székből, a konyhapulthoz lépett, gőzölgő kávét töltött magának, mélyen beszívva a karakteres, kellemes illatát.

Óó, a reggeli koffein-adag illata, nincs is ennél jobb! - Elégedetten felsóhajtott. 

Kortyolt egyet a gőzölgő eszpresszójából, természetesen jól megégette vele a nyelvét.

A szeme sarkából vetett egy pillantást a konyhaasztalnál nyűglődő alakra, aki még mindig a reggelit piszkálta. 

Talán csak az unalomtól szenved ennyire. Mi van, ha a tegnapi kitörésének is ez volt az oka? Mint valami tizenéves kölyök, aki annyira áhítozik a figyelemre, hogy csinálja magának a hülyeséget.

Emlékeztette magát, hogy a nap folyamán részt kell vennie egy testületi ülésen, aztán pedig egy újabb unalmas jótékonysági esemény következik, de akár leülhetnének megnézni egy filmet, ha úgy adódik. Legalább leköti valamivel a figyelmét, talán jobb kedvre is deríti.

Rápillantott a karórájára, és belényilallt a felismerés, hogy már kész kellene lennie, hacsak nem akar elkésni. Megint.

- Unatkozol? - kérdezte, reménykedve, hogy rátapintott a probléma gyökerére. Loki természetesen nem válaszolt, de az arckifejezése egy erőteljes 'igent' sugallt.

- Ne aggódj Hercegnő - mondta, legurítva a maradék kávéját - van egy-két dolog, amit el kell intéznem, de ha este hazajöttem, minőségi szórakozásban lesz részünk, nekem elhiheted, csak te és én - megeresztett egy ragyogó mosolyt. - Na, mit szólsz?

*** 

Loki még jóval később is az asztalnál ült, miután a milliárdos elment. Zsibbadtnak érezte magát, úgy tetszett, mintha a végtagjai nem engedelmeskednének az akaratának.

Tehát ma este. Nem fog tovább várni. Be fog következni, és nem tudom, hogyan előzhetném meg... 

A szendvics szétmorzsolódott, ahogy a reszkető ujjai közé szorította.

Nem volt benne biztos, hogy az idegei és az ép elméje megbirkóznak egy újabb szörnyű várakozással teli nappal.

______________________

Megjegyzések

Nem is merek igazán mit írni, hiszen legutóbb két hónapja volt, hogy posztoltam, rengeteg dolog történt azóta, és higgyétek el, megértem, ha mérgesek vagytok rám, a helyetekben kiegyenesített kaszával jönnék felkutatni a felelőtlen fordítót, amiért kínozza a népet :D :( Nem ígérek semmit, éppen emiatt, mert nem szeretnék csalódást okozni, viszont nem feledkeztem meg a blogról.

(Az esetleges elírásokért pedig elnézést kérek, javarészt éjszaka fordítottam, előfordulhat, hogy benne maradt ez-az, még átolvasás után is ^^)