Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (14/142)

Loki kialvatlanul, nyűgösen ébredt. Egész éjjel rémálmok kínozták, az ágynemű a testére csavarodott. Nem tudta volna felidézni, mi kísértette, de a zaklatott, kellemetlen érzés megmaradt. Beletellett egy kis időbe, hogy rájöjjön, hol van valójában, aztán lehunyta a szemét, hátha újra magával sodorja az álmok tengere, de valójában nem volt igazán fáradt.

De minek keljek fel, ha úgysincs mit csinálnom?

Aztán mégsem tudott egy helyben megmaradni, csak feküdni és a mennyezetet bámulni, ezért inkább felült, bár kellemetlen, szorító érzés nehezítette a mellkasát, azért csak kivánszorgott a fürdőszobába.

Az arcába fröcskölt hideg víz fel kellett volna, hogy frissítse, de nem, egyszerűen csak hideg volt. A kellemetlen érzés lassan hányingerré változott. Nyelt egyet, de a torka száraz volt, mintha dörzspapírral bélelték volna ki.

Állt és csak bámulta a hófehér porcelán mosdókagylót, próbált felidézni bármit, amivel elterelhetné a gondolatait.

Kis idő múlva, mikor a legrosszabb részén már túl volt, felemelte a fejét, és a saját tükörképével találta szembe magát. Az arc, ami visszanézett rá sápadt volt, beesett és üres. Hirtelen égető vágyat érzett aziránt, hogy darabokra zúzza a tükröt, de leküzdötte, hiszen tudta, hogy csak rosszul jöhetne ki a helyzetből - az ütésre emelt karja visszahullott maga mellé. Tony Stark nem lenne elbűvölve, ha a Jarvis jelentené az esetet, márpedig biztosan jelentené, semmi kétség.

Tony Stark.

A múlt este emlékei újult erővel temették maguk alá, amitől úgy érezte, rosszul lesz.

A gazdája lábmasszázst kívánt.

Iszonyatosan, megalázó volt, de ebben a helyzetben csak egy a sok közül, újabb szégyenletes, megalázó dolog, amit el kell, hogy viseljek. Semmi jó nem származhat abból, ha visszautasítottam volna.

Tisztában volt vele, hogy mire megy ki a játék, porba tiporni azt a kevéske büszkeségét is, ami maradt.

Ha élni akarok, ezt kell tennem, amit elvár tőlem.

Eleinte csak ott ült a padlón, ennyi volt, igyekezett kihozni magából a legtöbbet: pusztán a mozdulatokra koncentrált, mint a nyomások, dörzsölések, különböző masszázs-technikai érintések helyes elvégzésére, így próbálva elkerülni azt, hogy arra kelljen gondolnia, hogy valójában mit is csinál. A gazdája lábát masszírozza. Igyekezett úgy tenni, mintha csak egy tárgy volna, valami egészen más, ami egészen jól sikerült is, gondolatai szépen lassan elkalandoztak.

De egy óvatlan pillantás a kanapén elnyúló fickóra mindent romba döntött. Azt hitte, hogy a férfi majd önelégülten, vigyorogva lesi minden mozdulatát, de nem, a milliárdos lehunyt szemmel merült el élvezettel az asgardi mozdulataiban. De nem is ez volt amitől kiborult, hanem a dudor a fickó nadrágjának az elején, amit egyszerűen nem lehetett nem észrevenni.

Loki hirtelen borzasztó rosszul érezte magát, összeszorult a torka, megfagyott benne a vér.

Nem, az nem lehet, ő biztosan nem...

De hát ott volt a bizonyíték, alig egy karnyújtásnyira, de mégsem volt képes – nem akarta - elhinni.

Ágyasként fogom végezni...?

Őszintén szólva, erre egyáltalán nem számított, főleg nem Tonytól. Azt gondolta, hogy túlságosan gyűlöli őt ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjen.

De ott, abban a pillanatban átértékelte az egészet, összeállt a kép.

Mióta megérkezett, minden egyes reggel biztos volt benne, hogy aznap tölti ki rajta újdonsült gazdája a beteges bosszúvágyát, de mindez idáig nem történt semmi, amit túlságosan szörnyű lett volna, néhány bosszantó, megalázó feladaton kívül, ahol Tony ugyan roppan jól szórakozott, nem történt semmi durvább. 

Nem volt testi fenyítés, vesszőzés, vagy bármiféle verés, ami végül törött csontokhoz vezetett volna, még egy mezei pofon sem.

Bizonyos értelemben ez így sokkal nyugtalanítóbb volt, mert fogalma sem volt, hogy mégis mire is számíthat pontosan, egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetét, mert úgy vélte, ez csakis arra utalhat, hogy a férfi valamit elszántan tervezget a háttérben, végül minden bizonnyal valami sokkal, sokkal nagyobb dolog jön majd, mint egy-két tasli. Mégis, Tony végig olyan higgadtnak tűnt, hogy a bukott isten egyszerűen képtelen volt kikövetkeztetni, hogy mégis mit akarhat.

Most már nagyon is gyanítom, mire megy ki az egész.

Bárcsak mégse vettem volna észre...

Olyan szinten felzaklatta, kiborította, hogy nem talált rá szavakat, iszonyúnak találta még a gondolatot is.

Természetesen tisztában volt vele, hogy rengeteg rabszolga végzi így, sőt, ha Asgardban maradt volna, előbb vagy utóbb úgyis erre a sorsa jutott volna, de ettől nem érezte úgy, hogy könnyebben tudná kezelni a helyzetet.

Összeszorult a gyomra, és megint a mosdókagyló fölé hajolt, tekintete újra a tükörképére vándorolt. A beesett, karikás szemű, a természetellenes fényben még sápadtabb arc egészen beteges formát öltött.

Ágyas. Szexjátékszer. Hát akkor erre tartogatta idáig... hogyan is alázhatna meg még ennél is jobban? Az utolsó, amit elvehet tőlem – megfosztott a szabadságtól, a ruháimtól, a nevemtől... és most elveszi még a testemet is.

A legrosszabb, hogy nem tudok semmit tenni ellene. Ha lenne bármiféle kiskapu, vagy el is tudnék menekülni ebből az átkozott toronyból, akkor is ott van az az aljas Heimdall, aki le nem venné rólam a szemét a világ minden kincséért sem... persze nem lát ő sem mindent, mint ahogy a midgardiak tartják róla, de engem könnyedén kiszúr, hála ezeknek a gyűlöletes láncoknak... gyerekjáték lenne elkapniuk.

Pontosan tudom, milyen sors várna rám, ha megpróbálnék megszökni. Visszavinnének az asgardi cellámba, ahol iszonyatos kínokat kellene kiállnom... többek között olyasféléket is, amit ez az ember tervezget velem. Lassan halálra kínoznának, ami hosszú-hosszú időbe tellene, hiszen még a mágiám nélkül is megvannak az isteni örökségeim.

Nincs értelme küzdenem. Ha bárkit akár csak megpróbálok bántani, abban a pillanatban eljönnek értem.

Egyszerűen nem látott kiutat ebből az egész nyomorúságos helyzetből, amitől egyre rosszabbul érezte magát. Döbbenettel vegyes felháborodottság keringett benne, és más dolgok,a mikről nem akart tudomást venni, de ujjai remegtek az idegességtől, hiába is próbálta volna elrejteni.

Be akar törni engem. Nem szimplán megalázni, hanem betörni. Hallottam néhány történetet annak idején a tábortűz körül ülve, egyikén azokon a kivételes alkalmaknak, amikor én is ott voltam a harcosokkal, akik többet ittak a kelleténél és alkoholmámoros históriákkal szórakoztatták egymást, hogy csata után a legyőzött felekkel miféle dolgokat műveltek a győztes harcosok. Nem minden vesztesnek járt meg a gyors halál.

Persze kevesen tettek ilyesmit, még kevesebben vallották volna be, de azért akkor is előfordult időnként, amikor a gyűlölet, a düh elködösítette az elméjüket, és a bosszúvágy egészen a végső leigázásig fajult, mígnem az ellenfél összetörve és megtörve marat alul a küzdelemben, minden szempontból.

Hát ezt akarta. Tudnom kellett volna, már rég észre kellett volna vettem, hiszen a kezdet kezdetétől voltak rá utaló jelek. Amikor olyan leplezetlenül bámult, amíg a midgardi ruhákat felhúztam. Tudnom kellett volna, rá kellett volna jönnöm a tekintetéből!

Nagyon zavarta, hogy egy ilyen intelligens alak, mint ő, nem tudta korábban összerakni a képet.

Homokba dugtam a fejem és elűztem még a legkisebb szikrányi ezzel kapcsolatos gondolatot is... hogy lehettem ilyen ostoba?!

A gyomra még jobban kavargott.

Tegnap este megmentett a telefoncsengés, de nem lesz még egy ilyen szerencsém.

Lelki szemei előtt újra felbukkant a kép, ahogy a férfi bágyadtan fekszik, a merevedése ott hatalmasodik, ő pedig ott guggol a lábánál. 

Szóval így telnek majd a napjaim. A játékszerévé fogok válni... és ha nem adom be a derekam, küzdök vagy elmenekülök, még rosszabb helyzetbe kerülök, vissza Asgardba, vagy még annál is rosszabb. Nincs kiút. Nincs semmi esélyem.

Mérgében a tükör felé ütött, de nem olyan erősen, hogy el is törte volna, ökle tompa koppanást hallatott a felülettel érintkezve. Homlokát a karjának támasztotta, és elkeseredetten hunyta le a szemeit.

Nincs kiút.

Mindössze két másodperc múlva Jarvis nyugodt hangja töltötte be a helyiséget:

- Kérem, Mr. Laufeyson, tartózkodjon a fürdőszoba rongálásától, különben kénytelen leszek jelenteni az esetet Mr. Stark-nak.