Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (6/142)

 Tony kirobbanóan energikusnak érezte magát. Az egyik riporter – a gyönyörű, érzéki vöröske –, akinek jegygyűrű díszítette az ujját, teljes erőbedobással igyekezett elcsavarni a szexi milliárdos  fejét. Nem igazán tűnt úgy, hogy komolyan vesz a holtomiglan-holtodiglant: nyelve diszkréten nedvesítette meg a felső ajkát, ujjai a férfi karján pihentek, hosszú lábai a másikéihoz értek.

-     Nos, Mr. Stark, le merném fogadni, hogy minden női olvasónk odáig lenne, ha megtudhatná, hogy mivel tölti egy ilyen kívánatos agglegény az estéit – búgta sokat sejtetően mosolyogva. - Kérem, árulja el nekünk! - Szempilláit rebegtetve tolta a férfi képébe a mikrofont.

Á, semmi különöset, csak az újdonsült rabszolgámmal játszadozok, aki egyébként egy híres-hírhedt isten, aki megpróbálta elfoglalni a bolygónkat és egy idegen-hadsereget hozott New Yorkra. Mellesleg Lokinak hívják, lehet, hogy hallottál már róla...

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (5/142)

A matrac meglepően puha volt. Amikorfelébredt nyugtalan álmából, hirtelen nemtudta, hol van: gondolatait még elködösítette az álom, amelyben mocskos börtönszobák és láncok kísértették, amelyben Odin állt előtte, az ítéletet szavalva.

Furcsa. Nem asgardi börtönben vagyok. De akkor...?

Ahogy kinyitotta a szemeit és hirtelen minden eszébe jutott.

Tony Stark tornyában.

Basszus.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (4/142)

A whisky ismerős forrósággal csúszott le a torkán, ahogy a poharában körbe-körbe úszkáló, olvadozó jégkockákat figyelve egy kicsit elnyúlt a székében. Aztán letette a poharat az asztalra, hogy egyenesen a már majdnem kiürült üveget ragadja meg, aminek néhány ujjnyi alkohol szomorkodott már csak az alján. Kitöltötte.

Hirtelen idegesség lett rajta úrrá, megragadta az üveget és odavágta az egészet. Sürgetőbb dolgokon kell gondolkodnia, mint hogy mennyi pia maradt a poharában.

Loki.

Szóval az isten rabszolgává változott, Midgárdba küldetett, a birodalomba, amit annyira a magáénak akart. Valóban, igazán találó, 'költői igazságszolgáltatás'. Csakhogy Tony jobban örült volna, ha kimaradhat az egészből.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (3/142)

Az ajtó halk kattanással zárult be Loki mögött, Tony utolsó szavai még a fülében csengtek. Még csak meg se próbáld elhagyni a szobát, amíg nem szólok.

Várt néhány másodpercig, míg a léptek elhalkultak, aztán körülnézett. Nagyon úgy tűnt, hogy a Stark Torony vendégszobáinak egyikébe zárták be. Elég kicsi volt, viszont teljesen berendezett, egy jól felszerelt fürdőszobával, egy ablakkal. Nem volt kétséges, sokkal jobb volt, mint amilyet a rabszolga-szabályok szerint kaphatott volna, de biztos volt benne, hogy egy ilyen toronyban nehezen találhattak volna egy hagyományos, huzatos, komor börtönszobára.

A léptek visszhangjai lassan teljesen elhaltak és Loki letelepedett az ágyra, mély sóhajt hallatott, arcát a kezei közé temette. Egy kicsit várt, míg a feszültség lassan alábbhagyott, és a lélegzése visszatért a normális kerékvágásba. Szóval, megtörtént az első találkozás Tony Starkkal, és ő még mindig egyben van. Egyelőre.
Őszintén szólva, sokkal rosszabbra számított.