Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (5/142)

A matrac meglepően puha volt. Amikorfelébredt nyugtalan álmából, hirtelen nemtudta, hol van: gondolatait még elködösítette az álom, amelyben mocskos börtönszobák és láncok kísértették, amelyben Odin állt előtte, az ítéletet szavalva.

Furcsa. Nem asgardi börtönben vagyok. De akkor...?

Ahogy kinyitotta a szemeit és hirtelen minden eszébe jutott.

Tony Stark tornyában.

Basszus.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (4/142)

A whisky ismerős forrósággal csúszott le a torkán, ahogy a poharában körbe-körbe úszkáló, olvadozó jégkockákat figyelve egy kicsit elnyúlt a székében. Aztán letette a poharat az asztalra, hogy egyenesen a már majdnem kiürült üveget ragadja meg, aminek néhány ujjnyi alkohol szomorkodott már csak az alján. Kitöltötte.

Hirtelen idegesség lett rajta úrrá, megragadta az üveget és odavágta az egészet. Sürgetőbb dolgokon kell gondolkodnia, mint hogy mennyi pia maradt a poharában.

Loki.

Szóval az isten rabszolgává változott, Midgárdba küldetett, a birodalomba, amit annyira a magáénak akart. Valóban, igazán találó, 'költői igazságszolgáltatás'. Csakhogy Tony jobban örült volna, ha kimaradhat az egészből.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (3/142)

Az ajtó halk kattanással zárult be Loki mögött, Tony utolsó szavai még a fülében csengtek. Még csak meg se próbáld elhagyni a szobát, amíg nem szólok.

Várt néhány másodpercig, míg a léptek elhalkultak, aztán körülnézett. Nagyon úgy tűnt, hogy a Stark Torony vendégszobáinak egyikébe zárták be. Elég kicsi volt, viszont teljesen berendezett, egy jól felszerelt fürdőszobával, egy ablakkal. Nem volt kétséges, sokkal jobb volt, mint amilyet a rabszolga-szabályok szerint kaphatott volna, de biztos volt benne, hogy egy ilyen toronyban nehezen találhattak volna egy hagyományos, huzatos, komor börtönszobára.

A léptek visszhangjai lassan teljesen elhaltak és Loki letelepedett az ágyra, mély sóhajt hallatott, arcát a kezei közé temette. Egy kicsit várt, míg a feszültség lassan alábbhagyott, és a lélegzése visszatért a normális kerékvágásba. Szóval, megtörtént az első találkozás Tony Starkkal, és ő még mindig egyben van. Egyelőre.
Őszintén szólva, sokkal rosszabbra számított.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (2/142)

Tony szemöldöke a homlokára szaladt a nemvárt, de annak ellenére igencsak kielégítő látványra. Loki tényleg térdel. Ráadásul nem kevesebb, mint ő előtte. Egy pillanatig meg volt róla győződve, hogy káprázik a szeme, de mivel a sokadik pislantás után sem változott a kép - nem lehetett vágyálom vagy délibáb.

Loki ujjai még mindig ökölbe szorultak, és ez valamiért mosolyt csalt Tony arcára. Az isten nyilvánvalóan egyáltalán nem élvezte, és Tonynak az jutott az eszébe, hogy talán életében először fordul elő vele, hogy valaki előtt le kell térdelnie. Legalábbis egy egyszerű ember előtt.

A fenébe is, nem gondolta volna, hogy ennyire jó érzés lesz így látni őt. A diadal össze nem téveszthető érzése áradt szét a testében.

Szóval úgy döntöttél, hogy leigázod a világunkat, csak hogy lásd magad előtt térden állva az emberiséget, nem igaz? Nos, lássuk csak, végül ki az, aki a földre kényszerül? Na hogy tetszik, mi?