Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (11/142)

A következő alkalommal a könyvtárban botlott bele a bajkeverőbe. Loki a barna bőr fotelbe süppedve, egyik lábát maga alá húzva merült el egy vaskos kötetben, ami ránézésre inkább tűnt téglának, mint könyvnek.

Az ezermester mondhatni ritkán tette tiszteletét ebben a helyiségben. A tömött polcokon sok klasszikus, antik könyv is megtalálható volt, amiket nem vett kézbe senki – még Tony sem -, hiszen jobban érdekelték a különböző tudományterületek és fejlesztések, mint a szépirodalom. Valahogy nem vonzotta a gondolat, hogy látástól vakulásig Macbeth-et vagy Ulysses-t olvasson.

Az ajtófélfának dőlt, figyelve, mi fog történni. Loki nagyon belemerült, bármit is olvasott, ugyanis nem vette észre, hogy már nincs egyedül.Lapozott egyet. Úgy tűnt, azúttal nem az Eddát olvassa, Tonynak viszont furdalta az oldalűt a kíváncsiság, hogy akkor mi lehet az. Most tényleg, mit olvashat a hatalmas, Csínytevések Északi Istene? Főleg egy olyasféle arrogáns alak, mint Loki? Nyilván nincs olyan könyv az egész Földön, ami felkelthetné az érdeklődését, hiszen csak szánalmas halandók írták.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (10/142)

Tudni kell, hogy Tony Stark nem az a fajta ember, aki bármit is kidobna – ez vonatkozik a temérdek mennyiségű ruhára, és egyéb sosem használt kacatra, ami a szekrényei mélyén gyűlt össze.

Épp egy ilyen szekrényből lógott ki gyakorlatilag, amikor egy nagy rakás fehér póló alatt egy hawai-mintás ingre bukkant, amiről fogalma sem volt, vajon mikor vásárolta, de az bizonyos, hogy sosem viselte. Volt még ott egy régi kabát, ujján egy hasadással, ami már úgy a szívéhez nőtt, hogy nem szívesen vált volna meg tőle. Egy melegítőfelső, amit ugyan sosem viselt, mert nem volt jó rá, viszont meglehetősen dögösen nézett ki. Egy használattól kinyúlott melegítőnadrág. Egy rakás fekete póló olyan zenekarok logójával, amiket már ezer éve nem hallgatott.

Egyszer majd lehet, hogy nekiesek és szépen átnézem, de tuti, hogy nem ma.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (9/142)

Egy újabb nap telt el, nem sok változott az előzőhöz, vagy az azelőttihez képest. A harag, a düh, még mindig ott izzott a szívében, de visszafogta magát, pontosan jól tudta, nincs értelme dühöngeni.

A rengeteg cipőre pillantott, ami körülötte hevert, és arra gondolt, hogy legszívesebben egyenként lobbantaná őket lángra, amíg hamuvá nem válna mind. Nem azért, mintha annyira kellemetlennek és megalázónak tartotta volna a feladatot, hanem mert szívesen megnézte volna a férfi rémült képét, amikor rájön, hogy az egész cipőgyűjteménye semmivé lett.

A feladata az volt, hogy tisztára pucolja az összes lábbelit, mint valami utolsó cseléd, de hát nyilván érthető volt, hiszen szolga a maga módján.

Hamarosan kiderült, hogy ennek az embernek több cipője van, mint amennyit Loki el tudott képzelni, még a gazdag, asgardi nemes hölgyeket is megszégyenítette volna. Azon töprengett, hogy tényleg viselte-e már mindet valaha is, vagy ez csak egy újabb ostoba módja a gazdagság fitoktatásának. Hallott már korábban olyanokról, akik képesek voltak mindent megtenni szép míves, régi fegyverekért vagy könyvekért, vagy egyéb speciális tárgyakért, amiket aztán sosem használtak, csak feltettek a polcra. De hogy valakinek cipőgyűjteménye lett volna, olyanról még nem hallott.

Nem volt benne biztos, hogy ez a feladat megalázóbb-e, mint az előző napi, amikor a feltaláló műhelyében kellett feltakarítania az olajos mocskot a padlóról, úgy, hogy közben véletlenül se érhetett egyik félkész páncélhoz sem. A hely egyszerűen undorító volt, mintha még sosem tisztították volna ki, mindent fekete, zsíros szennyeződés és beazonosíthatatlan szmötyi fedett. Loki el sem tudta képzelni, hogy lehet ilyen körülmények között dolgozni.

Szóval itt vagyunk...

... a blogspot.com motorján lovagolva folytatom a Poetic Justice fordítását (már ameddig sikerül, remélem, minél tovább, nem úgy, mint amikor kénytelen voltam abbahagyni ^^'), ez a felület sokkal kényelmesebb és otthonosabb, remélem, Nektek is tetszeni fog. Sajnos a hozzászólásokat nem sikerült maradéktalanul átmenteni (pontosabban szólva sehogy, pedig nagyon igyekeztem, de valamiért nem volt hajlandó betölteni...)

Annyi a különbség, hogy kissé más elrendezésben fogok posztolni különféle dolgokat (amiket fent láttok: vagyis a PJ új fejezeteit, azokat az angol nyelvű történeteket, amiket szívesen ajánlok, illetve az összes témába vágó magyar nyelvű ficet - előbbit rövidke leírással, utóbbit felsorolás szintjén.

Nos, ennyi ^^