Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (18/142)

Sziasztok! Gyakorlatilag január óta nem sok mindent csináltam ezzel a szegény történettel (pedig szeretem nagyon, de még mennyire! ráadásul azóta számtalan angol nyelvű, fordításra érdemes frostiron fanficcel találkoztam), nem szeretnék magyarázkodni, mert erre nincs mentség, hogy így félbeszakadt a dolog. Dolgozok, háztartást vezetek, van egy másik blogom is, úgyhogy valahogy mindig volt más dolgom, ami amúgy tök bosszantó, mert rengetegszer eszembe jutott ez a kis sztori, főleg hogy annak idején (Limmet három naponta posztolt) vizsgaidőszakban gyakorlatilag ezekkel éltem túl :) *nosztalgia*

Szóval a dolog lényege, hogy nem hagytam végképp magára az oldalt, időnként fordítgatok. 

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az érdeklődéseket ^-^

 ***

 A Black Sabbath-szám elhalkult, ahogy becsukódott a lift ajtaja. A milliárdos hamiskásan fütyörészte tovább a dallamot, ahol abbamaradt, aztán a konyha felé vette az irányt, úgy érezte, porzik a torka, muszáj valamit legurítania.

Hát igen, ezeken a jótékonysági eseményeken még normális pia sincsen. Talán nem is kéne többre  elmennem, amíg valami ihatóval nem szolgálnak...

Lerúgta a cipőjét és kiragadott egy üveget a bárszekrényből, aztán lerogyott az egyik konyhaszékre, egyik lábát a szemben levő széken pihentetve. Elégedetten felsóhajtott, és öntött magának egy jó nagy adag whiskeyt, nagyot kortyolt belőle.

Ez igen!

Újra töltött, ám ezúttal már kevésbé sietősen fogyasztotta el az isteni nedűt, kiélvezte minden egyes cseppjét.

A gondolatai közé furakodott a mihaszna vendége képe, amire aztán elfintorodott, annak ellenére, hogy az elfogyasztott alkohol lassan megtette a hatását, a maradék pedig hívogatóan várt rá az asztalon. Arra gondolt, Loki hangulata milyen furcsa volt az utóbbi időben, de ha szerencsés esetben lassan majd csak túl lesz rajta, talán már be is fejezte a felesleges duzzogást.

Talán meg kéne kérdeznem Jarvist, igen. Azért csak jobb ha tudom, merre ólálkodik...

- Jarvis, hol van Loki?

- A szobájában, uram - felelt készségesen a mesterséges intelligencia.

- És mit is művel ott pontosan? Mambózni tanul? Festi a körmeit? Világuralmi terveket szövöget?

- Semmit, úgy tűnik - felelte a géphang készségesen.

Semmit?

Valahogy még gyanúsabbnak tűnt. Bár meg kell hagyni, egy része azért örült, hogy nem kell összefutnia vele, a zuhanyzós emlékek még túl élénken éltek az emlékei között. Nem is beszélve az előző esti nagyon nedves álomról amelyben a zöld szemű isten szerepelt csak, mezítelen pompájában - Tony kellemetlenül összetapadt fehérneműben ébredt, mint valami tinédzser.

Összerezzent az emléktől, egy gyors húzásra kiitta a poharát, hogy valahogy eltompítsa a kellemetlen érzést.

Annyira ostoba ez az egész dolog! Mintha a tűzzel játszanék, még ha ez a tűz nem is éget meg...

Na mindegy is, nem számít, Loki úgysem fogja megtudni ezt a kínos kis titkot, mindegy milyen szánalmasnak is érzem magam miatta.

Úgy döntött, nem fog foglalkozni az említett alakkal, fölöslegesen kínozza magát csak azzal, hogy elképzeli, mit csinálhat a szobájában, ahogy ott ücsörög tétlenül.

Ásított egyet, majd az órájára pillantott.

Mindjárt tíz, épp itt az ideje, hogy megnézzek valami jó filmet.

Pepper távozása után szokásává vált, lényegében nem tudott mit kezdeni a hirtelen szabadidejével, amit egyedül kényszerült eltölteni. Arra gondolt, hogy sokkal rosszabb dolgokkal is elüthetné az időt. Úgy döntött, ma a bukott isten is vele fog tartani, hátha kizökkenti kissé a keserűségből. Semmi jó nem sül ki belőle, ha utat enged a goromba, akár bosszúszomjas gondolatoknak, ékesen bizonyítja a nappalis-incidens is.

Legurított még egy italt, már nem is számolta, hányadikat, csak élvezte a puha csendet, az enyhe szédülést, a bizsergést, ami szétáramlott a tagjaiban, ahogy letette a poharát.

- Jarvis, mondd meg Lokinak, hogy menjen a nappaliba! Mindjárt ott leszek.

***

A bukott isten már ott ült a dívány egyik sarkán, felhúzott lábait átölelve, amikor a becsípett zseni kissé bizonytalan léptekkel megérkezett. Lehet, hogy a piamennyiség tette, de volt valami, amitől megtorpant. Őszintén nem emlékezett arra, hogy valaha is ilyen pocsék állapotúnak látta volna kényszerű vendégét. A dühkitörés után nem számított rá.

Loki a férfi felé fordította arcát, de nem adta ezen kívül semmi jelét, hogy egy fikarcnyit is törődne vele. Rajta tartotta a szemét, ahogy amaz föl-le járkált a szobában, ahogy egy ragadozó követi figyelemmel a zsákmányának minden mozdulatát. Vagy éppen fordítva.

Kedvesnc bajkeverő istenünk mindig is paranoiás típus volt.

- Szóval Rudolf, van valami ötleted, mit nézzünk ma este? - kérdezte, és lehuppant a kanapé másik végére. - Mit szólnál A 13. harcoshoz? Tuti bejönne, a viking-korszakban játszódik - elvigyorodott -, ráadásul azok a fazonok legalább olyan pocsék ízléssel rendelkeznek öltözködés terén, mint ahogy te is. Na jó, talán kissé le vannak maradva a legutóbbi asgardi divatról, hiszen egyikőjükön sem láttam olyan vicces sisakot, ami nálatok menő.

"Semmi reakció? Nahát."

- Lehet a divat nem az erősséged, de azt le merem fogadni, hogy szívesen nosztalgiáznál egy kicsit, óó, azok a szép idők, amikor az emberek  még titeket imádtak... majd' egy évezred eltelt azóta, hogy itt a Földön bárkinek is eszébe jutott volna a fajtátokkal törődni, nem igaz?

"Semmi. Mintha nem is zavarná, semmi rosszul álcázott düh vagy megránduló szemöldök."

- Úgy értem, mikor volt, hogy utoljára bárki is kecskét áldozott a tiszteletetekre?  Egy biglesnipe-t*? Vagy hörcsögöt? Vagy akár csak egy pillangót?

Loki még mindig nem válaszolt, olybá tűnt, mintha egyáltalán nem is hallaná a gazdája piszkálódását, mintha elmerült volna a saját világában. Ennek láttán a férfi ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy elkapja a bukott isten vállát és addig rázza, amníg ki nem zökken ebből... az apátiából. Hirtelen szinte hiányozni kezdett neki a régi, szarkasztikus, csípős nyelvű Loki.Vagy talán nem is az, hogy hiányolni kezdte, de mindenesetre szívesebben látta volna, mint ezt a lemondó, magába fordult alakot. Bármennyire is bosszantó volt, legalább szórakoztatta, nem úgy, mint most.

Hm, valami másra van szüksége, hogy lefoglalja magát, térjünk vissza a filmezésre, biztos jót tesz majd neki.

Felkelt a kanapéról és berakta a lejátszóba a 13. harcos feliratú lemezt, aztán végigterült az ülőalkalmatosságon, míg Loki igyekezett a lehető legkisebbre zsugorodni a másik oldalon, a lehető legtöbb távolságot tartva.

- Rendben Bambi, itt maradsz, amíg a film véget nem ér - jelentette ki, hátha esetleg a bukott isten úgy döntene, hogy izgalmasabb lenne elkóborolni és tönkretenni még egy-két berendezési tárgyat.

 Sosem lehet tudni, elvégre is a bajkeverés istene vagy mifene, nem igaz?

***

A hátán feküdt, a plafonra meredve. Halovány derengés szűrődött be az ablakon, a város éjszakai fényei, a bútorok sziluettjei jól kivehetőek voltak a kései óra ellenére. Furcsa volt számára ez a világosság, szemei már hozzászoktak a tömlöc sötétjéhez, ahol az egyetlen fényforrás a kormos fáklyák remegő vibrálása volt, különös, táncoló árnyakat festve a sötét kőpadlóra.

Várva, hogy az álom magával ragadja, csak nyugtalanabbá vált, azon tűnődött, gazdája vajon alszik-e már, vagy még ébren van.

A férfi nyilvánvalóan részeg volt, amikor belépett a nappaliba - Loki nem volt benne biztos, hogy ez rosszat vagy jót jelent, a józan állapotához képest, szerencsére kiderült, hogy az utóbbi.

Persze azzal, hogy ivott, együtt járhat bizonyos... teljesítésbeli gond is. Mint amikor azzal gúnyolódott, hogy majd egy másik estére halasztja...

Aztán nem történt semmi, a férfi elaludt egy jó fél órával a film vége előtt, a nyaka kényelmetlen szögben bukott a mellkasára, időnként meg-megmoccant, amíg aztán el nem helyezkedett kényelmesen, fejét a párnára hajtva.

Loki a képernyőre meredt, közben hallotta, ahogy a lassú légzést időnként horkantások szakítják meg, aztán horkolásba fordul.

Legfőképp vissza szeretett volna menni a szobájába, magára hagyni a férfit, aki félig tátott szájjal feküdt, karja ernyedten csüngött a padlóra.

Nagy volt a kísértés!

De hát a gazdája megparancsolta neki, hogy maradjon, nézze a filmet, biztosan nem lenne elbűvölve, ha egyszer csak felébredne és azt látná, hogy a rabszolgája figyelmen kívül hagyta az utasítását.

Ezért türelmetlenül várta, hogy végre vége legyen a filmnek, vagy a fickó felébredjen. Az előbbi következett be aztán hamarabb, miután lefutott a stáblista, a bukott isten óvatosan felkelt, vigyázva, hogy ne zavarja az alvó embert. Hangtalanul osont vissza a szobájába. 

Végülis, nem hibázhtathat érte, nem mondott semmit, hogy utána mit kellene tennem.

Azóta az ágyán feküdt, és idegesen várta, hogy megszólaljon Jarvis, hogy szedje össze magát, mert a gazdájuknak ki kellene elégíteni az igényeit. 

Pár órával korábban biztos volt benne, hogy valami ilyesmi fog történni, amikor a géphang közölte hogy a feltaláló látni kívánja őt. Összeszorult gyomorral lépett ki az ajtón, felkészülve a legrosszabbra.

De szórakozás gyanánt csak egy mozifilm szolgált, eltekintve persze a sok bütykölendő holmitól, amivel a műhelyben foglalkozott.

Az este nem vett olyan irányt, amilyenre a bukott isten számított, amitől aztán kissé össze is zavarodott, azon tűnődött, talán majd később, ha a gazdája kicsit kijózanodik. Mondjuk a film után... 

De nem így történt, Tony elszunnyadt, és bármiféle tervei is voltak, nem valósultak meg. 

Persze Loki tisztában volt vele, hogy Tony bármiféle csip-csup ürüggyel magához hívathatja, de biztonságérzetet nyújtott a gondolat, hogy a saját szobájában van és nem egy légtérben vele.

Valahogy nem volt kényelmes az ágya aznap este, mintha valaki besurrant volna a szobába és megpiszkálta volna a matracot, amíg ő a televíziót nézte. Elfordult, háttal az ablaknak, hátha úgy jobb lesz majd.

Még mindig nem volt jó, de legalább a fények már nem zavarták.

----------------------------------

* A biglesnipe egy asgardi jószág, kb. ilyen sárkánygyík-dínó-hibridre hasonlít, ide kattintva találtok illusztrációt róla.