Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (19/142)

Figyelem, a fejezet némileg felkavaró! (kínzás, némi non-con)

***

A csuklói kidörzsölődtek, a reménytelen harctól, amit a bilincsből való kiszabadulásért folytatott, a lánc, mellyel fel volt lógatva, minden szökési kísérletnek ellenállt. A természetellenes, megfeszült testhelyzet miatt alig kapott levegőt, bár a lábai elérték a talajt, a vállai sajogtak a saját súlyától. Meg mert volna rá esküdni, hogy hallja, ahogy az ízületei nyikorogva tiltakoznak minden egyes lélegzetvételével.

Mindez elhalványult amellett a fájdalom mellett, ami a hátát kínozta. Fogalma sem volt, mennyi ideje folyhat ez az egész, olyan volt, mintha az emlékező képessége valahogy tönkrement volna, olyan volt, mintha az örökkévalóság óta szenvedett volna kifeszítve ezen a borzasztó helyen, mintha örökre itt ragadt volna, hogy így fizessen meg minden bűnéért, amit valaha is elkövetett mind a kilenc birodalom ellen.

"Honnan is tudhatnám, mióta vagyok itt? Egy óra? Fél óra?"

Más magyar frostiron fanficek

Ha már most itt vagyok, összeírtam azokat a magyar nyelvű témába vágó fanfictionöket, amikről tudomásom volt (majd még keresgélek, ha van olyan, ami nincs ott de ti tudtok róla, légyszi linkeljétek) - fent a 'Mások magyarul' fülecskéről van szó egyébként.

Szerintem a napokban az én kedvenc sztorijaimat is összeírom, mert borzasztó sok könyvjelző gyűlt össze és a telefonom is ezzel van tele :)

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (18/142)

Sziasztok! Gyakorlatilag január óta nem sok mindent csináltam ezzel a szegény történettel (pedig szeretem nagyon, de még mennyire! ráadásul azóta számtalan angol nyelvű, fordításra érdemes frostiron fanficcel találkoztam), nem szeretnék magyarázkodni, mert erre nincs mentség, hogy így félbeszakadt a dolog. Dolgozok, háztartást vezetek, van egy másik blogom is, úgyhogy valahogy mindig volt más dolgom, ami amúgy tök bosszantó, mert rengetegszer eszembe jutott ez a kis sztori, főleg hogy annak idején (Limmet három naponta posztolt) vizsgaidőszakban gyakorlatilag ezekkel éltem túl :) *nosztalgia*

Szóval a dolog lényege, hogy nem hagytam végképp magára az oldalt, időnként fordítgatok. 

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és az érdeklődéseket ^-^

 ***

 A Black Sabbath-szám elhalkult, ahogy becsukódott a lift ajtaja. A milliárdos hamiskásan fütyörészte tovább a dallamot, ahol abbamaradt, aztán a konyha felé vette az irányt, úgy érezte, porzik a torka, muszáj valamit legurítania.

Hát igen, ezeken a jótékonysági eseményeken még normális pia sincsen. Talán nem is kéne többre  elmennem, amíg valami ihatóval nem szolgálnak...

Lerúgta a cipőjét és kiragadott egy üveget a bárszekrényből, aztán lerogyott az egyik konyhaszékre, egyik lábát a szemben levő széken pihentetve. Elégedetten felsóhajtott, és öntött magának egy jó nagy adag whiskeyt, nagyot kortyolt belőle.

Ez igen!

Újra töltött, ám ezúttal már kevésbé sietősen fogyasztotta el az isteni nedűt, kiélvezte minden egyes cseppjét.