Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (16/142)

Néhány órával később kattant a zár, és egy meglehetősen szigorú arckifejezést viselő zseni bukkant elő. Keze a kilincsen pihent, minden pillanatban készen állva arra hogy Loki valami ostobaságot művel, és ő meg kénytelen lesz visszazárni, amíg jobb belátásra nem tér.

De amaz nem csinált semmit, csak ült az ágyon, lábait felhúzva, magához ölelve, alig pillantva a férfira, aki azon tűnődött, hogy vajon mi lesz a bukott isten következő lépése. Talán hálát kellett volna adnia azért, hogy nem képes a gondolatolvasásra, ugyanis nem volt benne biztos, hogy tudni szeretné, mi jár a fejében.

Végül úgy döntött, hogy elég ártalmatlanul viselkedik ahhoz, hogy bemerészkedjen, szélesebbre tárta az ajtót, és belépett a szobába, karjait keresztbe fonta a mellkasán. Kicsit várt, aztán intett és morgott valami olyasmit, hogy kövesse, majd sarkon fordult és kisétált, nem véve a fáradtságot arra sem, hogy megvárja, újdonsült szolgája egyáltalán engedelmeskedik-e neki.

Loki lassan, vonakodva kelt fel, minden egyes porcikája tiltakozott a több órányi mozdulatlanság utáni mozgás ellen, ráadásul egy gondolat folyamatosan ott járt a fejében, hogy a szobában legalább valamennyire biztonságban van, ha maradna, nem kellene szembenéznie azzal, amit a férfi tartogat neki.

Persze tisztában volt vele, hogy jobban jár, ha szépen engedelmeskedik, már így is elég nagy bajban van, aligha engedheti meg magának, hogy a dolgok még rosszabbra forduljanak, bár némileg kételkedett benne, hogy most már számítana bármi is. Gyomra görcsösen összerándult, de követte a férfit.

A cél nyilvánvalóan a kaotikus nappali volt, ahol Tony megállt a tett színhelyének közepén. Az üvegszilánkok minden egyes lépésnél megcsikordult a cipőjének a talpa alatt.

- Na jó, Rudolf, szedd össze magad. Takarítsd össze ezt a kibaszott szemétdombot! - mutatott körbe a nappalin, teljesen feleslegesen. A hangja elég türelmetlennek tűnt.

Hát Loki összekapta magát. Persze nem mintha lett volna más lehetősége. Óvatosan leguggolt a földre, elkezdte összeszedni a szilánkokat, finoman emelve fel minden egyes kis cserepet a padlóról, nehogy megvágja magát, aztán egy szemetes zsákba szórta mind. A porcelán szomorúan csörömpölt minden egyes mozdulatnál, komor aláfestőzenét szolgáltatva a siralmas sorsához.

Tony ott maradt, figyelte egy darabig, aztán lehuppant a kanapéra, egyik lábát hanyagul átvetette az ülőalkalmatosság karfáján. Loki magán érezte a férfi szemeit, de próbált nem törődni vele, mégis, úgy érezte, mintha lyukat égetett volna a testén csupán a nézésével. Igyekezett a feladatára koncentrálni, de egyszerűen nem tudott szabadulni az idegességtől, amit a férfi jelenléte okozott.

Nem akart arra gondolni, hogy vajon mi járhat a gazdája fejében, bár abban nem kételkedett, hogy a valódi büntetése a fő téma, ami akkor vár rá, ha a nappali majd újra a régi fényében ragyog.

Próbálta minél tovább húzni a dolgot, hogy késleltesse az elkerülhetetlent, lassan, óvatosan és nagyon alaposan tisztította le a koszos felületeket, még akkor is sikálva, amikor láthatóan nem volt rá szükség. Mire összeszedett egy újabb fekete zsáknyi szemet, úgy tűnt, a férfi lassacskán elvesztette az érdeklődését, ugyanis elővett egy kis színes kockát, és azzal kezdett szöszmötölni. Kattogott, ahogy csavargatta, oda-vissza, Loki érdeklődve figyelte, ahogy a kis színes kockák helyet cserélnek egymással. Rájött, hogy valamiféle fejtörő lehet, de ez csak még jobban felbosszantotta. Úgy érezte, a a folyamatos kattogás egy láthatatlan óra ketyegése, mely bizarr módon számol vissza, valami iszonyú, rettenetes dolog eljöveteléig.

Rossz érzések kavarogtak benne, a gyomra ha lehetséges még görcsösebben szorult össze. Végigtörölte a padlót, felkapott még egy kékre festett, törött porcelán darabot, kényszerítette magát, hogy a munkájára koncentráljon, de egyszerűen nem ment. Gondolatai valahogy folyton ugyanoda lyukadtak ki: hogy vajon a férfi mihez kezd majd vele, ha elvégezte a takarítást.

Otthon a rabszolgákat korbácsolással büntetik. Vajon nekem is ilyesmire kellene számítanom? Mennyit kapok majd ezért? Százat? Vajon még magamnál leszek az utolsó ütésnél? Talán jobb is lenne, ha nem... Lehet, hogy nem láttam még nála ostort, de az nem azt jelenti, hogy nem is rejteget valahol egyet. De az is lehet, hogy... kreatívabb annál.

Nincs is értelme ezen tűnődnöm, de nem bírok másra gondolni Minden egyes kidobott cserépdarabbal közelebb kerülök....

***

A Rubik-kocka klassz figyelemelterelésnek bizonyult, a nőcsábász zseni azzal szórakoztatta magát, hogy megpróbálta lehetőleg kevesebb, mint húsz lépésben kirakni az eredeti állapotba.

Jobb, mint azt nézni, ahogy ez a szerencsétlen a padlót sikálja. Mondjuk nem csoda, hogy kiborult, sosem volt a mentális egyensúly tankönyvi példája, és akkor még finoman fogalmaztam.

Kicsit összerezzen az elmúlt dolgokra gondolva.

Pedig hányszor elképzeltem, hogy bosszút állok! Na de nem így, az ziher. Így kívánjon bármit is az ember... Na mindegy. Még szerencse, hogy ilyen kis... tanulékony. Le mertem volna fogadni, hogy Jarvis majd azzal fogad, hogy a szoba romokban hever.

A szeme sarkából figyelte, hogy a bukott isten hogyan szedi össze a darabkákat, bár nem úgy tűnt, hogy valódi felügyeletre szorul, bármiféle düh is gyülemlett fel benne, mostanra elpárolgott.

Csak mert nem árt az óvatosság, azért felvette a páncélt hívó karpereceket, mielőtt bement Lokihoz, hátha majd szükség lesz rá, de még a vak is láthatta, hogy amaz nem töri semmi olyasmin a fejét. 

Némán szedegette az összezúzott darabkákat.

Ebben a tompa csöndben a kocka kattogása már-már fegyverropogásnak hatott.

Még néhányat tekert rajta, bár biztos volt benne, hogy tíz lépésből nem tudja megoldani, még adott egy esélyt magának a tizenötre. Persze morcos volt az egész incidens miatt, még akkor is, ha Loki tekintetéből semmi olyasmit nem lehetett kiolvasni, ami aggodalomra adott volna okot. Mintha egy hisztériás kölyökből egyszerre kisangyallá változott volna, ő maga is megdöbbenve saját méltatlan viselkedésén. 

Vajon ennyit számítana a nem megfelelő viselkedés, olyasvalakinek, aki nemrég egy egész bolygót akart magáénak tudni?

A helyzet ellenére a feltalálónak el kellett ismernie, Loki remek takarító lett volna. A várakozásaival ellentétben nem vette félvállról a munkát, szorgalmasan dolgozott, alaposan összeszedegetett mindent és lepucolt minden egyes foltot.

Nem rossz egy elkényeztetett hercegtől... főleg hogy valószínűleg nem kellett semmit csinálnia egész életében, nemhogy söpörni! Na jó, nem valami gyors, de legalább szép lett, majdnem mint az új..

- Hm, nem semmi egy takarító vagy, mit ne mondjak! - bukott ki belőle, csak hogy kitöltse valamivel a köztük feszülő csendet. - Le vagyok nyűgözve. Azon tűnődök, vajon miféle rejtett isteni adottságaid vannak, aminek jó hasznát venném...

Talán szendvics-készítés vagy omlett sütés? Klassz lenne, ha lenne valami trükkje rá. Bár nem is tudom. Talán inkább hanyagolnám ezt a kaja-dolgot, kedvesebb az életem annál, hogy a kotyvasztmányából egyek!

Ettől a megjegyzéstől a bukott isten arcán olyan döbbenettel vegyes, sértődött kifejezés jelent meg, amit lehetetlen volt nem észrevenni, csak állt földbe gyökerezve és a férfit bámulta. Az erre csak a szemét forgatta és felhorkant.

- Jaj, ne nézz már így rám! A legkevesebb, amit tehetünk, hogy ha már egyszer itt vagy, valami hasznos munkát találunk neked. - jegyezte meg. 

Tönkretette a nappalimat, hát nehogy még neki álljon feljebb!

Azonban Loki nem szólt egy szót sem, fejét lehajtva vizsgálgatta a padlót, de beletelt egy kis időbe, mire újra folytatni kezdte a söprést. És Tony meg mert volna esküdni rá, hogy még lassabban csinálja, mint előtte.

Ez meg micsoda dolog már?! Így próbál lázadni? Csökönyös fickó...Na mindegy, ő főzte, most egye is meg szépen. De hogy én nem fogom ezzel tölteni az estémet, az tuti.

Jó ideig tartott – Tony nem is számolta már, hányszor rakta ki a bűvös kockát és hány magazint lapozott át ezidő alatt -, mire Loki végzett. A szoba makulátlan volt, ragyogóan tiszta.

Éppen ideje.

Az újságot a dohányzóasztalra dobta, felkelt a kanapéról, újdonsült szolgájához lépett, közelebb, nem tartva meg a három lépés távolságot.

- Rendben, Rudolf! - mondta, és kihúzta magát. Ujjával a bukott isten mellkasára bökött, hogy hangsúlyozza a mondandóját. - Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk bizonyos dolgokról.

Ennek hallatára az említett álla megfeszült, de úgy egyébként nem adta jelét annak, hogy bármit is hallott volna abból, amit a férfi mondott neki.

- Nos, van néhány alapvető szabály, amit jól véss az eszedbe. - Kis szünetet tartott, mielőtt folytatta, most már erőteljesebb hangon. - Szóval. Kibaszottul ne merészelj még egyszer ilyet csinálni. Komolyan mondom. Ne merd tönkretenni a cuccaimat. Nincs dobálás, törés-zúzás, semmi. És ebbe bele tartozik a fejem is. - Ezt nyomatékosítva ujjával jó erősen a bukott istenen levő Megadeth-feliratos pólóra bökött, félig-meddig arra számítva, hogy amaz majd megpróbál lekevernie gy pofont vagy valami hasonló meggondolatlan dolgot tesz a sértő mozdulat miatt. Persze Loki nem csinált semmit, csak ott állt, talán abban reménykedve, hogy Tony majd szépen felrobban vagy ki tudja.

Felsóhajtott, félig bosszankodva, félig elkeseredetten.

- Tudod a helyzet? Itt nálunk a Földön, ha valakinek kis kedvencet* adnak, az újdonsült gazdinak lehetősége van meggyőződni arra, hogy az állatkája megfelelően van szoktatva**. Úgy látszik, Asgardban nem így megy, ugye?

Nem is várta, hogy Loki válaszoljon rá, nem is érdekelte, csak egy lehetőség kellett, hogy szót ejtsen arról a nyamvadt cserepes növényről, amivel majdnem telibe kapta a képét. Azon gondolkodott, miféle büntetést is találhatna ki, de semmi értelmes ne jutott az eszébe, ezért úgy döntött, elég lesz egy kis fenyegetés, hatékony az is a maga módján.

- Ne merd még egyszer. Soha. És ha esetleg nehezedre esne ellenállni a kísértésnek, jusson eszedbe, hogy még mindig meg van a Vasember-páncélom, amit bármikor használhatok.

Na ja, ha nálam van a karperec, de mindegy.

- És amit a sokkoló-nyakörvről mondtam, még mindig érvényes, ha kedved támadna megismételni ezt a szarságot. Szóval ne kísérts. Világos?

Titkon kicsit arra vágyott, hogy Loki majd forgatja a szemét vagy gúnyos mosollyal nyugtázza, de nem.

- Igen – mondta aztán, és a férfi meg volt róla győződve, hogy ez a legkomorabb 'igen', amit életében hallott.

- Akkor jó – mondta és hátrált egy lépést.- Most mennem kell, egy igazi munka is vár rám, hogy már nem 

kell azt néznem, hogyan takarítod el ezt az egész szarságot. Takarodj a szobádba és maradj is ott, legalább nem tudsz több kárt okozni!

Ezzel faképnél hagyta Lokit, örült, hogy végre nem kell vele foglalkoznia.

***

A bukott isten újra az ágyon ült. Fáradtnak, kifacsartnak érezte magát – bár fizikailag meg sem kottyant neki a takarítás, ez volt a könnyebbik része. A kimerültsége túlmutatott a testi szinten, egyre mélyebben fészkelt az elméjében.

A férfi egyik háztartási robotja hozott neki enni, de nem bírt hozzányúlni, pedig az éhség mardosta belülről. Émelygett, a feje is kóválygott, lüktetett a kavargó gondolatoktól.

Ha volt is benne egy szemernyi kétség afelől, hogy mi fog következni, hát most minden reménye elillant. Émelyítően nyilvánvaló volt, hogy a gazdája miféle „rejtett isteni adottságokra” utalt, aminek olyan jó hasznát venné.

Talán a várt brutális büntetés ideje nem jött el még, de amilyen furcsa volt ez először, mostanra annyira érthetővé is vált.

Természetesen azért kímél egyelőre, hogy legyek hogyan állapotban, hogy az adottságaimat kamatoztathassa. - Megborzongott. - Nem lelné örömét benne, ha addig verne, amíg a végén már nem éreznék semmit. Majd akkor ráér, ha már nem leli örömét bennem...

Szóval megint elhalasztotta, még egy napot kaptam.

Úgy érezte, ezek a gondolatok sötét, fenyegető felhőként tornyosulnak fölé.

És megint csak nem tudott mást tenni, csak felkészülni a további idegölő várakozásra.

----------------------------------------

Megjegyzések:
Ne haragudjatok, hogy nem tudtam hozni a megígért fejezeteket, munkakeresésben vagyok és sajnos jobban leterhel, mint számítottam. Lazításként minden este fordítok, úgyhogy remélhetőleg most már leszek, bár nem ígérek semmit, mert én is tudom olvasóként, milyen rossz várakozni.

Igyekszem a következő résszel :)

Csillagocskák:

* Itt Limmet a 'pet' szót használja, ami egyaránt jelent kiskedvencet, mint házi kedvencet, kutyust, és ha jól tudom (meg eddigi fanfic olvasási ismereteim alapján :D) szexuális helyzetben, főleg S/M helyzetben azt, aki
az alárendelt, a másik által eltartott, babusgatott, aki ugrik a "mester" szavára, parancsaira, stb.

** Itt Limmet arra gondolt, hogy egy állatot betanítanak, alomra szoktatnak, megnevelnek, ilyesmi, arra utalt, hogy Loki nem jól nevelt, értitek.