Néhány órával később kattant a
zár, és egy meglehetősen szigorú arckifejezést viselő zseni
bukkant elő. Keze a kilincsen pihent, minden pillanatban
készen állva arra hogy Loki valami ostobaságot művel, és ő meg
kénytelen lesz visszazárni, amíg jobb belátásra nem tér.
De amaz nem csinált semmit, csak ült
az ágyon, lábait felhúzva, magához ölelve, alig pillantva a
férfira, aki azon tűnődött, hogy vajon mi lesz a bukott isten
következő lépése. Talán hálát kellett volna adnia azért, hogy
nem képes a gondolatolvasásra, ugyanis nem volt benne biztos, hogy
tudni szeretné, mi jár a fejében.
Végül úgy döntött, hogy elég
ártalmatlanul viselkedik ahhoz, hogy bemerészkedjen, szélesebbre
tárta az ajtót, és belépett a szobába, karjait keresztbe fonta a
mellkasán. Kicsit várt, aztán intett és morgott valami olyasmit, hogy
kövesse, majd sarkon fordult és kisétált, nem véve a fáradtságot
arra sem, hogy megvárja, újdonsült szolgája egyáltalán
engedelmeskedik-e neki.
