Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (13/142)

Mennyei boldogság, ha nem a hajnali ébresztőóra idegesítő csengésére vagy Jarvis folyamatos kotyogására kell kelni, mindenféle fontos dolgokról, amik nem űrnek halasztást.

Tony a karjait a párnája alá dugta, arcát beletemette és esze ágában sem volt még felkelni. Olyan szépet álmodott, és lehet, hogy a ködös álomképek már el is illantak, a kellemes érzés megmaradt.

A hátára fordult, ásított egyet, aztán kinyújtóztatta az alvástól elmacskásodott tagjait, közben beléhasított a gondolat, hogy ennél már csak akkor lenne jobb, ha nem fájna olyan veszettül a lába – nagyon szívesen búcsút intett volna a tompa, szaggató fájdalomnak. 

Hmm, bazi jól esne most egy lábmassz...

Az éjszakai elmékek úgy rohanták meg hirtelen, ahogy egy óvatlan turistát kap el a hullám a tengerparton. Már megvolt az a lábmasszázs, méghozzá a morci félistentől, aminek az a rettentő ciki merevedés lett a vége.

Megdörgölte az arcát, mintha ezzel a kínos emlékeket is csak úgy el tudná űzni.

Mi a frász ütött belém?! Úgy viselkedtem, mint valami szűzlány, aki élete első csókját kapja egy sulis bulin, ráadásul egy nyomorult talpsimitől, ettől a megalomániás seggfejtől, hát megáll az eszem... Oké, meg kell hagyni, csinos arca van, és a teste sem rossz, sőt, de így reagálni? Jézus!

Kezdek kicsit bekattanni asszem, többet kellene kimozdulnom. Mondjuk nem ilyen borzasztó eseményekre, mint tegnap este. Na jó, jobb lesz, ha szépen elfelejtjük az egészet, pillanatnyi elmezavar volt és kész.

Ezzel az elhatározással kidörzsölte az álom maradékát is a szemeiből, kitakarózott és felkelt, megrándult, ahogy a sajgó lábaira nehezedett a testének teljes súlyával. Nem törődve a fájdalommal a fürdő felé tántorgott, és egy jó forró zuhany mellett döntött.

A meleg víz kellemesen ellazította az izmait. Nyomott egy kis tusfürdőt a tenyerére, amit végigkent a vállain és a mellkasán, ágyékán. Ahogy ott állt és a sárgás krém lassacskán habbal terítette be, úgy érezte, mintha agya egy része is akkor ébredne téli álmából, ami arra késztette, hogy kicsit elszórakoztassa saját magát. 

Elképzelte, hogy hosszú-ujjú, sápadt kezek simítanak végig a bőrén.

Az első épeszű gondolat, ami eszébe jutott, hogy nem, ezt ki kell vernie a fejéből, de aztán felbukkant az emlék, amikor a karcsú alak a nappalijában állt, anyaszült meztelen pompájában – és ez a kép úgy befészkelte magát a fejébe, hogy nem tudott szabadulni tőle, bármi másra is próbált gondolni.

A hősies küzdelem ellenére a férfiassága meg-megrándult, és némi hezitálás utána férfi úgy döntött, miért is ne elégíthetné ki a teste szükségleteit? Hiszen senki sem láthatja a zuhanyfülkében, de ha mégis, biztosan bárki azt hinné, hogy valami szőke bögyös cicababáról ábrándozik. Na nem mintha ne fordult volna már elő korábban, hogy olyasvalakire verte volna ki, akit a való életben sosem volt érkezése akár csak megérinteni.

Hát ez az, nem számít. Naná, hogy nem. Egy kis álmodozás még nem ártott meg senkinek, nem?

Az agya eszeveszettül próbált valamiféle racionális magyarázatot találni, amivel igazolhatná ezt az egész őrültséget – egy egyre csak halkuló része ugyan ragaszkodott, hogy nem, ez nagyon nem helyes, de végül az is elhallgatott.

Na nem mintha Tonyt annyira érdekelte volna valaha is, mi a 'helyes' vagy a 'helytelen'.

Forróság öntötte el a testét, különösen az ágyékát. A farka mereven lüktetett, ahogy végighúzta rajta az ujjait. Jóleső borzongás futott végig a gerincén.
Keményebben ragadta meg, kissé gyorsabb tempóra váltott, amitől akaratlanul is felnyögött.

Kezei mintha nem a sajátjai lettek volna, ujjai fakóvá, hosszabbakká változtak, pont mintha sötét hajú, zöld szemű gazdája a férfi mögött állt volna, úgy ragadva meg a feltalálót a legérzékenyebb pontján – simítva, dörzsölve, erőteljes, de kellemes nyomást kifejtve.

Tilos volt, tabu, talán pont ezért annyira izgalmas.

A képzeletbeli test a hátához simult, bűnösen tekergőzve, egy kígyó mozdulataival csalva kelepcébe. De Tony úgy érezte, nem is akar kiszabadulni, csak még mélyebben belegabalyodni ebbe a különleges jelenésbe.

A keze még erősebben és gyorsabban mozgott, a vágy teljesen átvette fölötte az irányítást.

Kapkodva vette a levegőt, de a zuhanyfülke falára zúduló víz csobogása elnyomta a zajait. Úgy érezte, fuldoklik ebben a csábító, eleven látomásban – amit szívfájdító módon sosem érezhet igazán a magáénak.

Lihegve dőlt a csempének, karjával megtámasztva magát, hogy csillapítsa testének remegését. A zuhanyrózsából a hátára koppanó cseppek pont olyan érzést keltettek, mintha egy szerető simítaná, mintha képzeletbeli partnere érne hozzá.

A gyönyör hullámokban söpört végig a testén, ahogy a keze mozgott, farka meg-megrándult, ahogy közeledett a csúcshoz.

Mindjárt...

Néhány mozdulattal később elsöprő orgazmusban volt része, remegve próbálta összeszedni magát. Lassan, erőtlenül a zuhanytálcára csusszant, gondolatai úgy kavarogtak, ahogy a lefolyóba ömlő víz, aztán csak ült ott, fejét a falnak támasztva és bámulta, ahogy a vízsugár lemossa a kabin üvegajtajáról a történtek bizonyítékát.

Kicsivel később sóhajtott egy nagyot, végigdörgölte az arcát, aztán felállt.

Basszus, ez volt a legjobb, amit mostanában sikerült összehoznom... beleértve a valódi kufircokat is

Erőtlen kézzel zárta el a csapot, kilépett a zuhanyzóból megragadott egy hatalmas fürdőlepedőt, és szárazra törölte a bőrét, végül a haját is, aztán visszadobta a többi közé a kupacba.

Megtorpant. Végre újra a réginek érezte magát, hormonjai és az adrenalinszintje visszaálltak a a normális – legalábbis Tony Stark-féle normális szintre.

Úristen... komolyan Lokiról fantáziáltam volna? Mi a frászkarika ütött belém?!

Ritkán fordult vele elő, hogy szégyellt volna bármit is a szexuális dolgaival kapcsolatban – beleértve persze az ilyen témájú álmodozásait is, de ettől megijedt. Úgy érezte, mintha valami szégyenletes, mélyen rossz dolgot művelt volna, és ez megrémítette. 

Ugyan már, ez nevetséges – próbálta győzködni magát – lehet, hogy dögös, de attól még csak Loki. Az a bizonyos Loki. Az, hogy a testem így reagált, csak egy dolog, hiszen nem néz ki rosszul, szóval rendben van. Ennyi az egész.

Összevont a szemöldökét.

De ennek akkor is véget kell vetni. Hé, hiszen millió, sőt, milliárd ember van, aki szíves-örömest hanyatt vágná magát nekem, aki ezerszer jobb, mint ez a nyikhaj isten! 

 

Na de sebaj, ez csak egy egyszeri baleset volt, egy szimpla kísérlet, semmi több – nyugtatta magát, több-kevesebb sikerrel, de sajnos az agya egy része igenis ragaszkodott hozzá, hogy az említett asgardi bizony nagyon is megfelelő fantázia-alany lenne a későbbiekben.

Úgy döntött, megpróbálja kiverni az egészet a fejéből, elvégre is, ő a híres Tony Stark, és rengeteg másról is  álmodozhat, aztán átültetni a gyakorlatba, ha úgy kívánja. Hiszen partnernek sosem volt híján.

Még ha nincs is még egy olyan megbabonázóan zöld szemű ember a világon...

Megrázta a fejét, de az emlékképeket nem tudta ennyivel szertefoszlatni, csak annyit ért el, hogy a nedves hajáról szanaszét szálltak a vízcseppek.

A legröhejesebb, hogy Loki tuti, hogy idővel rá fog jönni. Biztos vagyok benne. Nem kétséges, halálra nevetné magát.

------------------------------------

Bocsássatok meg, amiért ilyen sokáig inaktív voltam, egyszerűen nehezemre esett lefordítani ezt  fejezetet - sosem fordítottam még szexuális jellegű szöveget ^^ Remélem, nem lett túl suta, igyekeztem minél életszerűbben megoldani, de ami angolul tök jól hangzik, az magyarul sokszor olyan nyakatekert, bénácska és nehezen  formába önthető. (Vagy legalábbis számomra, egyelőre) :(
Na de lesz ennél részletesebb és izgalmasabb is, csak ki kell várni a végét :)
/A következő fejezettel kissé beindulnak a dolgok, természetesen érzelmi alapra kiélezve, hiszen az egész történet ilyen, de gondolom erre már rég rájöttetek ^^ /