Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (11/142)

A következő alkalommal a könyvtárban botlott bele a bajkeverőbe. Loki a barna bőr fotelbe süppedve, egyik lábát maga alá húzva merült el egy vaskos kötetben, ami ránézésre inkább tűnt téglának, mint könyvnek.

Az ezermester mondhatni ritkán tette tiszteletét ebben a helyiségben. A tömött polcokon sok klasszikus, antik könyv is megtalálható volt, amiket nem vett kézbe senki – még Tony sem -, hiszen jobban érdekelték a különböző tudományterületek és fejlesztések, mint a szépirodalom. Valahogy nem vonzotta a gondolat, hogy látástól vakulásig Macbeth-et vagy Ulysses-t olvasson.

Az ajtófélfának dőlt, figyelve, mi fog történni. Loki nagyon belemerült, bármit is olvasott, ugyanis nem vette észre, hogy már nincs egyedül.Lapozott egyet. Úgy tűnt, azúttal nem az Eddát olvassa, Tonynak viszont furdalta az oldalűt a kíváncsiság, hogy akkor mi lehet az. Most tényleg, mit olvashat a hatalmas, Csínytevések Északi Istene? Főleg egy olyasféle arrogáns alak, mint Loki? Nyilván nincs olyan könyv az egész Földön, ami felkelthetné az érdeklődését, hiszen csak szánalmas halandók írták.

Valószínűleg jobb lett volna, ha szépen békén hagyja, és elmegy videózni, ahogy azt eredetileg tervezte, de mint ahogy lenni szokott, a kíváncsisága felülkerekedett rajta. Ahelyett, hogy hátat fordított volna, belépett a szobába – csak nem fog beijedni a saját lakásában és megfutamodni egy ilyen alak miatt?!

Leült a Lokival szemközt álló fotelba, kinyújtóztatta a tagjait, ásított egyet, és kényelmesen elhelyezkedett. A marhabőr ülőalkalmatosság csikorgó hanggal fejezte ki a nemtetszését.

Nem nézett fel, viszont Tony meg mert volna rá esküdni, hogy abbahagyta az olvasást.

- Látom, találtál valami érdekeset az kis szerény könyvtáramban. Kérlek, áruld el, miféle emberkéz által írt könyv képes lekötni egy isten figyelmét? - Sikerült még leereszkedőbb és gúnyosabb hangnemet megütnie, mint ahogy tervezte. - „Az emberi faj leigázásának 101 módja”? „Hogy váljak a Föld urává tíz egyszerű lépésben?”

Loki feszültsége ellenére igyekezett higgadt képet vágni.

- A Bűn és bűnhődést – felelte halkan, becsukva a könyvet, hogy a borítóján láthatóvá váljon a felirat.

 Bűn és bűnhődés? Nocsak... A férfi sosem olvasta, viszont volt némi sajátos elképzelése a bazi vastag klasszikusról: úgy gondolta, valami gyilkossághoz, gulághoz, Szibériához lehet köze... vagy az valamelyik másik könyv lenne? Mindegy is, hiszen egyiket sem olvasta, csak hallott róla.

- Lenyűgöző téma, mi? - nem tehetett róla, úgy érezte, muszáj piszkálódnia – Megkockáztatom, a mi igazságszolgáltatásunk jó sok mindenben különbözik attól, ami ott nálatok Disneylandben folyik, he?

- Valóban – értett egyet Loki nyájasan, de érezhetően igyekezett elejét venni minden további társalgásnak.

Tonyt ez természetesen nem zavarta, sőt.

- El tudom képzelni, miféle dolgok folyhatnak ott nálatok, tuti nagyon kreatív módon kezelik az igazságot, ami azért elég furcsa. - Szórakozottan megdörgölte az arcát – Szóval... gyakran ítélnek rabszolgaságra embereket ott felétek? Például, nem is tudom.. olyasvalakiket, akik megpróbálták letaszítani Odint a trónjáról, vagy ilyesmi?
- Előfordult már ehhez hasonló.

- Hmm, viszont abban biztos vagyok, hogy te vagy az első, akit egy halandó midgardi rabszolgájává tettek.

- Nem vagyok jártas az ilyen ügyekben – érkezett a meglehetősen tömör válasz.

- Szóval mondhatni úttörő vagy, nem igaz, Rudolf? De hát ez így van rendjén, valamivel csak be kell kerülni a történelemkönyvekbe. Ha mással nem is sikerül...

Az említett nem reagált, ami bosszantotta a férfit, így tovább feszítette a húrt.Nem volt benne biztos, hová is akar kilyukadni, de aligha hagyta volna ki a lehetőséget, hogy lássa a bukott istent kényelmetlenül fészkelődni, sarokba szorított nyuszi módjára viselkedni. Bár, talán helyesebb lenne viperára gondolni, amit a milliárdos szórakozásból szurkál egy bottal.

Nem árt emlékeztetni, az orra alá dörgölni, főleg ha a vesztes éppen Loki.

- Tekintve, hogy a mi civilizált világunkban már jó ideje tilos a rabszolgatartás, azért csak kíváncsi vagyok, hogy működik a gyakorlatban.Most őszintén, mit csinálnak nálatok a rabszolgák? Mert az igazat megvallva, itt nem sok hasznodat veszem. - Ezt hallva Loki kissé hátrahőkölt, valamiféle többletjelentést, hátsó szándékot gyanított újdonsült gazdája szavai mögött.

- Azt teszik, amit a gazdájuk akar, hogy csináljanak – bökte ki végül.
- És az általában mi szokott lenni?
- Bármilyen munka, amire szükség van egy átlagos háztartásban. Konyhai feladatok, takarítás, felszolgálás, ételkészítés, az állatok ellátása, és... más dolgok.

- Például?

Loki kényelmetlenül fészkelődött.
- Ágyasokként szolgálnak.

Ágyasok? Úgy, mint...? Tony kezdte úgy érezni, hogy egyre kényelmetlenebbül érzi magát a kellemes fotel ellenére. Már megbánta, hogy rákérdezett. Azon gondolkodott, mivel válthatna most gyorsan témát, hogy valami értelmesebb témára terelje a beszélgetést.

Egy filmet akartál megnézni, mielőtt itt kötöttél ki – segítette ki egy kis hang a gondolatai mélyéről.

Ó igen, az nagyon jó lesz.

- Ez a könyv pokoli fárasztónak tűnik, de komolyan. Miért is nem mutattam neked valami izgalmasabb szórakozási módot... mondd csak, néztél te már valaha tévét, Rudolf?

Nem, Loki még sosem látott filmet hosszú élete során, és őszintén szólva nem is vágyott ilyen ostoba, emberi szórakozásra.

Legszívesebben visszautasította volna a férfi tévézésre tett ajánlatát, de az ösztönei azt súgták, hogy jobban jár, ha beleegyezik. A szolgáknak tett javaslatok, kérdések többnyire burkolt parancsok voltak, és Lokinak nem fűlött a foga az ellentmondással járó esetleges negatív következményekhez, így hát némán követte a nappaliba, megtartva a három lépés távolságot.

A falba épített képernyő hatalmas volt, a férfi pedig büszkén hablatyolt valamiről, amiben fel-felbukkantak a „vadi új”, „inch” és „dollár” szavak, amik nem jelentettek Loki számára semmit, ehelyett inkább a képernyőt vizslatta, Tony locsogására pedig csak fél füllel figyelt.

Amint befejezte a kis monológját, a férfi leguggolt, és egy nagy halom dobozka között kezdett kotorászni, rosszalló motyogással nyugtázva minden egyes darabot, ami a kezébe került – aztán vissza ledobálta őket a padlóra, a többi közé. Loki biztonságos távolból figyelte, közben arra gondolt, hogy ezek a képekkel ellátott dobozocskák lesznek azok a 'filmek', – olybá tűnt, nem egyszerű kiválasztani, mit is szeretne pontosan.

Pár perc múlva felnézett.
- Leülnél végre? Úgy tornyosulsz itt, mint valami rosszul levert pózna, totál zavaró!

Egy kanapé volt mögötte, nem túl nagy, talán négy ember ha elfért rajta kényelmesen. Egy kicsit tanakodott, hogy vajon mit kellene csinálnia, ugyanis Asgarban a szolgáknak tilos volt ugyanabban a magasságban helyet foglalniuk, mint a gazdáiknak vagy más, szabad embernek. Ha nem volt kisszék vagy valamilyen sámli-féle a közelben, általában a földön térdeltek.
Igaz, hogy egy asztalnál ettek a férfival, viszont még egy rabszolga sem ehet a földről. Viszont a kanapé olyan másnak tűnt. Egy kicsit még szemezett az ülőalkalmatossággal, de aztán inkább a földön foglalt helyet.

Emellett legalább megtarthatta a távolságot kettőjük között. Különböző okok miatt.

- Na mi az, a kanapé nem elég jó?

Csodás, ezek szerint rosszul döntöttem.

- A padló is megteszi – mondta, mire Tony igencsak rosszalló pillantást vetett felé, ezért inkább mégiscsak a kanapéra huppant le, engedelmeskedve a ki nem mondott parancsnak.

Az ülőalkalmatosság nagyon is kényelmesnek bizonyult.

A férfi máris elégedettnek látszott, folytatta is az előző tevékenységét.

- Mondd csak, milyen filmet szeretnél inkább, Bambi? Horror? Akció? Dráma? - Néhány tokkal játszadozott, kártya módjára kevergette, majd kritikus szemmel nézegette őket, hogy aztán újra letegye a többi közé. - Ne áruld el, várj, tudom! - Mutatóujjával Loki felé bökött - Te olyan romantikus vígjáték-típusú fickó vagy, nemigaz?

Az említett nem volt egészen biztos benne, hogy érdemes lenne bármit is mondani, végül csak annyit jegyzett meg, hogy neki mindegy, bármi megfelel. Nem mintha feltételezte volna, hogy a férfi majd az ő véleménye alapján választana bármit is.

- Nem vagy valami segítőkész, Bambi – vetette a szemére, mire nyilvánvalóvá vált, hogy nem ezt a válszt szerette volna hallani.

Loki nem szólt semmit, csak kissé összevonta a szemöldökét az újabb midgardi sértések hallatán. Őszintén szólva lassan kezdett belefáradni, de ez valahogy rosszabb volt, mélyebbről jött, mintha csak bosszantotta volna. A férfi elvette a bukott isten szabadságát, a ruháit – ami az utolsó emlékeztetője volt Asgardnak, és még csak a valódi nevén sem hajlandó szólítani. Mintha nem lenne többé jogosult ilyen alapvető dolgokra – bár a férfinek megvan az az átkozott kiváltsága arra, hogy elvegyen tőle bármit, beleértve a nevét is. Ennyi maradt neki, így menthette csak meg az életét, ami már nem is számít igazán, hiszen gyakorlatilag Tony rendelkezik afölött is.

- Ó, nem csíped, ha Bambinak szólítalak? - A férfi színpadiasan a szívére szorította a kezét – Hogy lásd, hogy mennyire törődök veled, csak miattad... - szomorúságot mímelt, és megrázta a fejét.

A szokásos gúnyolódás. Loki arra gondolt, hogy nem foglalkozik vele, nem enged a férfinak, hiszen ez csak egy játék. Tony játszik, provokál és baromi jól szórakozik – ha nem reagál, azért, ha mégis, akkor majd a büntetéssel, amit kiszab az engedetlenségét.

És a fickó terve nyilván ez volt, legalábbis abból a nyomorult vigyorból kiindulva, ami szinte beragyogta a szobát, biztosan.

- Ha nem tetszik, akkor kössünk üzletet – mondta egy gonosz vigyor kíséretében – Újra a neveden foglak hívni – jaj, mi is volt, Larry? Vagy Lenny? Ó, micsoda balszerencse, úgy látszik, elfelejtettem. Szóval. Ha te pedig „Gazdámnak” szólítasz. Na mit szólsz?

Úgy tűnt, a férfi nagyon jól mulat, ezzel szemben Lokinak végig futott a hideg a hátán.

Ha ez most parancs lenne, nem kaptam volna választási lehetőséget – gondolta. Viszont nagyon nem tetszett neki a lehetőség, hogy egy szánalmas halandót illessen ilyen címmel, borzasztóan szégyenteljesnek érezte az egészet. Bár tulajdonképpen, jobban belegondolva, meglepte, hogy nem jutott előbb a férfi eszébe. Asgardban már az elejétől kezdve köteles lett volna 'gazdámnak' vagy 'mesteremnek' szólítani, de még a gondolattól is keserű epe ízét érezte a szájában.

Tony várakozóan figyelte Lokit, aztán elfordult.
- Asszem akkor ezt vehetjük 'nemnek' is, igaz, Rudi?

Loki zsibbadtan bámulta, hogy a férfi folytatja a tokok közti keresgélést, és egyszer csak nagy örömmel kapott ki egyet.

- Ez az! A tökéletes film ma estére! - jelentette be kuncogva, aztán miután betette a filmet a lejátszóba, lehuppant Loki mellé.

Reindeer Games.*

A film pont annyira bugyutának és unalmasnak bizonyult, amilyennek a bukott isten gondolta, de azért mégsem volt összehasonlítható az asgardi kínzással.

------------------

Megjegyzés:
* Tony Reindeer Games-nek nevezi Lokit, viszont én ezt Rudolfra cseréltem, mert magyarul nem találtam értelmes fordítást, a Bosszúállók filmben "vadászidény"-nek fordították, de sajnos ebbena  szövegkörnyezetben totál értelmetlen lenne - erre utaltam korábban.
Itt a Reindeer Games (film) a magyarul, Hulla, hó, telizsák címen megjelent alkotást jelöli, tehát nem véletlenül nézik pont ezt. (Egyébként kb. 'rénszarvas-játékokat' jelent, mesefilm is készült róla, asszociáció Loki "szarvaira".)
Elnézést a variálásért, egyszerűen ez egy olyan szóvicc, amit a filmben sem tudtak lefordítani, és nekem sem sikerült ˇˇ A későbbiekben már nem lesz szerepe. Viszont ha valakinek van bármilyen ötlete, nagyon szívesen fogadom :)