Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (4/142)

A whisky ismerős forrósággal csúszott le a torkán, ahogy a poharában körbe-körbe úszkáló, olvadozó jégkockákat figyelve egy kicsit elnyúlt a székében. Aztán letette a poharat az asztalra, hogy egyenesen a már majdnem kiürült üveget ragadja meg, aminek néhány ujjnyi alkohol szomorkodott már csak az alján. Kitöltötte.

Hirtelen idegesség lett rajta úrrá, megragadta az üveget és odavágta az egészet. Sürgetőbb dolgokon kell gondolkodnia, mint hogy mennyi pia maradt a poharában.

Loki.

Szóval az isten rabszolgává változott, Midgárdba küldetett, a birodalomba, amit annyira a magáénak akart. Valóban, igazán találó, 'költői igazságszolgáltatás'. Csakhogy Tony jobban örült volna, ha kimaradhat az egészből.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (3/142)

Az ajtó halk kattanással zárult be Loki mögött, Tony utolsó szavai még a fülében csengtek. Még csak meg se próbáld elhagyni a szobát, amíg nem szólok.

Várt néhány másodpercig, míg a léptek elhalkultak, aztán körülnézett. Nagyon úgy tűnt, hogy a Stark Torony vendégszobáinak egyikébe zárták be. Elég kicsi volt, viszont teljesen berendezett, egy jól felszerelt fürdőszobával, egy ablakkal. Nem volt kétséges, sokkal jobb volt, mint amilyet a rabszolga-szabályok szerint kaphatott volna, de biztos volt benne, hogy egy ilyen toronyban nehezen találhattak volna egy hagyományos, huzatos, komor börtönszobára.

A léptek visszhangjai lassan teljesen elhaltak és Loki letelepedett az ágyra, mély sóhajt hallatott, arcát a kezei közé temette. Egy kicsit várt, míg a feszültség lassan alábbhagyott, és a lélegzése visszatért a normális kerékvágásba. Szóval, megtörtént az első találkozás Tony Starkkal, és ő még mindig egyben van. Egyelőre.
Őszintén szólva, sokkal rosszabbra számított.

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (2/142)

Tony szemöldöke a homlokára szaladt a nemvárt, de annak ellenére igencsak kielégítő látványra. Loki tényleg térdel. Ráadásul nem kevesebb, mint ő előtte. Egy pillanatig meg volt róla győződve, hogy káprázik a szeme, de mivel a sokadik pislantás után sem változott a kép - nem lehetett vágyálom vagy délibáb.

Loki ujjai még mindig ökölbe szorultak, és ez valamiért mosolyt csalt Tony arcára. Az isten nyilvánvalóan egyáltalán nem élvezte, és Tonynak az jutott az eszébe, hogy talán életében először fordul elő vele, hogy valaki előtt le kell térdelnie. Legalábbis egy egyszerű ember előtt.

A fenébe is, nem gondolta volna, hogy ennyire jó érzés lesz így látni őt. A diadal össze nem téveszthető érzése áradt szét a testében.

Szóval úgy döntöttél, hogy leigázod a világunkat, csak hogy lásd magad előtt térden állva az emberiséget, nem igaz? Nos, lássuk csak, végül ki az, aki a földre kényszerül? Na hogy tetszik, mi?

Poetic Justice ~ Költői igazságszolgáltatás (1/142)

Költői igazságszolgáltatás

(Poetic Justice by Limmet) ~ fordítás a szerző engedélyével - Limmet, thank you for the permission! ~

1. fejezet

[Amikor eljön az idő, hogy kihirdessék Loki ítéletét a Bosszúállókkal történt események után, Odin úgy dönt, hogy egyfajta költői igazságszolgáltatásnak veti alá a bűnöst. Így Loki vissza kell, hogy térjen Midgardba - korlátozott erővel és mágiával - hogy rabszolgaként vezekeljen. Méghozzá Tony rabszolgájaként - amire az említett nyilvánvalóan nem számított. ]

  Miután egy kisebb csapat asgardi harcos felbukkant a Stark-toronyban, Tony már sejtette, hogy ez a nap sem hozhat már túl sok jót. De úgy tűnt, az univerzumot nem érdekli, mi Tony véleménye, ugyanis négy rendíthetetlen Einherjer harcos* várakozott állig felfegyverkezve előtte, arra várva, hogy elmondhassák vendéglátójuknak, mi a csudát is keresnek itt pontosan. Még túl korán volt hozzá, de máris érezte, hogy kiszárad a szája, talán egy kis whisky jót tenne - vagy... bármi. Bármi, amiben alkohol van.

- ...abban az örömben részesülhetsz, hogy meghallgathatod Atyánk ítéletét - mondta, akit Tony a kis csapat vezérének vélt. Más körülmények között ezek a szavak teljesen megszokottak lettek volna, végre valahára ideje lett volna megnyugodni Loki sorsa felől, hogy az ítéletet meghozták - és elzárták egy asgardi börtönbe a következő pár évszázadra. Egy dühös káosz-istennel kevesebb miatt kéne aggódni. Nos igen, ezeknek a szavaknak nyugtatólag kellett volna hatni - ha az ítélet alanya nem állt volna az Einherjer harcosok között hátracsavart karral. 

Akkor mégis mit keresnek itt? - táncolt a kérdés Tony nyelve hegyén, de végül nem csúszott ki a száján semmi meggondolatlan. Miért hoztátok ebbe az átkozott toronyba, nem okozott még elég bajt? Az Einherjer harcosok tekintélye – vagy talán az övükről csüngő kardok miatt - nem mondott semmi olyat, amit később megbánhatott volna. Ezek a fickók nem úgy néztek ki, mint akik jó néven veszik, ha valaki közbevág, míg a vezérük valamilyen fontos dolgot magyaráz. Loki csak állt, míg az őrök beszéltek, hála az égnek, legalább csendben volt. Tekintete nem találkozott Tonyéval - inkább egyenesen a földet bámulta, mintha az választ tudott volna adni valamilyen ismeretlen kozmikus titokra. 

Nem szép dolog bámészkodni, de Tony nem különösebben zavartatta magát, tetőtől talpig végigmérte a bukott istent.