Tudni kell, hogy
Tony Stark nem az a fajta ember, aki bármit is kidobna – ez
vonatkozik a temérdek mennyiségű ruhára, és egyéb sosem használt
kacatra, ami a szekrényei mélyén gyűlt össze.
Épp egy ilyen szekrényből lógott ki gyakorlatilag, amikor egy nagy
rakás fehér póló alatt egy hawai-mintás ingre bukkant, amiről fogalma
sem volt, vajon mikor vásárolta, de az bizonyos, hogy sosem viselte.
Volt még ott egy régi kabát, ujján egy hasadással, ami már úgy a
szívéhez nőtt, hogy nem szívesen vált volna meg tőle. Egy
melegítőfelső, amit ugyan sosem viselt, mert nem volt jó rá, viszont
meglehetősen dögösen nézett ki. Egy használattól kinyúlott
melegítőnadrág. Egy rakás fekete póló olyan zenekarok logójával,
amiket már ezer éve nem hallgatott.
Egyszer majd lehet, hogy nekiesek és szépen átnézem, de tuti,
hogy nem ma.
Végül egy melegítőnadrág és egy – számára - túlméretezett
póló mellett döntött és persze hozzácsapott néhány alsónadrágot is.
Megteszi.
A remek zsákmány miatt jókedvűen vigyorogva becsukta a
szekrényajtót és a karján átvetett ruhaneműkkel a nappali felé vette
az irányt.
- Jarvis! - kiáltotta vidáman.
– Szólj a mi kis jómadarunknak, hogy vonszolja ide a hátsóját!
Nem tudta, merre kószálhat és nem is érdekelte, nem számított,
hiszen Jarvis úgyis állandóan szemmel tartotta, így nem okozhatott
semmiféle gondot. Hihetetlen módon nem is történt semmi
említésreméltó.
- Ahogy óhajtja, uram – felelte kötelességtudóan a géphang.
Pár perc elteltével aztán megjelent, de Tony ha akarta volna sem
tudta volna figyelmen kívül hagyni, hogy a másik férfinak mennyire
nincs kedve az egészhez, minden prcikájából áradt, hogy a háta
közepére sem kívánta most, hogy ideszólítsák.
Mintha bármi jobb dolga is akadna, mint a sarokban ülni és
duzzogni, hogy nem jött be a tökéletes terve...
A
böszme, fából faragott ülőalkalmatosságra dobott ruhakupacra bökött.
- Kapsz pár új rucit, Bambi, mert őszintén szólva kezdesz bűzleni.
A hitetlenséggel vegyes düh keveréke tisztán kiült a döbbent fickó
arcára, aztán egy pillanattal később már egy sokkal semlegesebb
formába rendezte a
vonásait, de nem tudta becsapni ezzel a „jótevőjét”,
hiszen Tonynak nem tudta elkerülni a figyelmét, hogy Loki arcán
akaratlanul is meg-megrándult egy apró izom az idegességtől.
Le merte volna fogadni legalább ezer dollárba meg egy üveg pálinkába – a legjobbak közül – hogy soha, senki nem mondta az istennek, hogy bűzlik. Nem mintha tényleg szaglott volna, viszont várható volt, hogy a bőr és az izzadság nem szerencsés párosítás és a néhány nap múlva a még alig-alig érezhető szag igencsak kellemetlen, áporodott bűzzé fog fejlődni.
Le merte volna fogadni legalább ezer dollárba meg egy üveg pálinkába – a legjobbak közül – hogy soha, senki nem mondta az istennek, hogy bűzlik. Nem mintha tényleg szaglott volna, viszont várható volt, hogy a bőr és az izzadság nem szerencsés párosítás és a néhány nap múlva a még alig-alig érezhető szag igencsak kellemetlen, áporodott bűzzé fog fejlődni.
Szóval még jobb idejében elejét
venni, mielőtt ez bekövetkezne.
Úgy tett, mintha észre sem vette volna a néma dühkitörést.
- Gondolom beszórhatnánk a mosógépbe a cuccaidat, de mivel mind bőrből vannak, nem biztos, hogy túlélnék. Ezért úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha találunk valami más, mondhatni valami midgardiasabbat.
- Gondolom beszórhatnánk a mosógépbe a cuccaidat, de mivel mind bőrből vannak, nem biztos, hogy túlélnék. Ezért úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha találunk valami más, mondhatni valami midgardiasabbat.
Loki gyanakodva szemezett a székre vetett ruhákkal. Tony biztos
volt benne, hogy attól, hogy mostantól a saját, használt ruháit kell
viselnie, nos enyhén szólva nem fog bensőségesebbé válni a kettőjük
kapcsolata.
- Ne légy már úgy kiakadva! - A férfi felkapta az egyiket, mintha
a minőségét vizsgálgatná, közel emelte az arcáthoz, hunyorgott. -
Csak párszor volt rajtam, még majdnem újak! Még ki is voltak
mosva, de asszem, ha mélyen beleszippantasz, talán még érezheted
rajtuk a kölnit, amit utoljára használtam, amikor rajtam voltak...
Hmm, igen, a Scarlet Blue, imádtam, kár, hogy már nem lehet kapni...
Élvezettel figyelte, ahogy Loki arckifejezése, ha lehetséges,
néhány árnyalatnyival még sötétebbé változik. Nyilván nem tetszett
neki az ötlet, hogy használt ruhákat kelljen hordania, főleg nem
Tony, az ellensége ruháit.
Na igen, pedig milyen rendes volt tőlem, hogy nem azt a
borzasztó hawaii mintás inget választottam, vagy a „Szexisten”
feliratú pólót. Pedig az aztán baromi nagy poén lett volna!
Lokin nem igazán mutatkozott a legcsekélyebb jele sem annak, hogy
elvegye a felajánlott ruhákat, ezért a férfi noszogatni kezdte.
- Gyerünk, fogd és öltözz át.
- Gyerünk, fogd és öltözz át.
Természetesen, nem úgy értette, hogy öltözzön át itt és most,
éppen a nappali közepén, valójában arra gondolt, hogy nem szükséges
azonnal átöltöznie, szépen vigye csak a holmijait a szobájába, és
váltsa át ott. Eszébe sem jutott volna, hogy ezt így szóról szóra el
kéne magyaráznia, hiszen csak egy idiótának kellene az ilyesmit
szájba rágni.
Na meg úgy néz ki, magának a csínytevés istenének.
Na meg úgy néz ki, magának a csínytevés istenének.
Ugyanis egy – vagy két mozdulattal az említett félisten már
meg is vált a ruháitól, meglazított néhány szíjjat, kilépett a
nadrágjából, kibújt a pólójából, aztán hagyta a földre hullani egy
kupacba– mintha az egészet nem is Tony jelenlétében kellett
volna elvégeznie. A férfi persze majd' földbegyökerezett, csoda, hogy
levegőt nem felejtett el venni.
Jól van, nyilván mivel Asgardban nevelkedett, másképp gondolja,
mi az, amit illik meg amit nem.
Nem mintha Tony olyan szégyenlős lett volna, hiszen rendzseresen
látott meztelen embereket – férfiakat és nőket egyaránt –,
de a tény, hogy az egyikük éppen Loki az, ráadásul pont a saját
nappalijában, néhány lépésnyire tőle, valahogy olyan hihetetlen és
valószerűtlen volt. Érezte, hogy akaratlanul is elvörösödik az arca.
Szemei, mintha önálló életre keltek volna, úgy pásztázták végig a
bukott isten minden egyes porcikáját, ahogy ott állt csodálatos
pőreségében. Mellkasa kissé
vézna ugyan, dereka karcsú, karjai
izmosak, hasa lapos, és...
Óó, basszus, legyek átkozott...
Igen. Loki minden tekintetben igencsak
isteninek tűnt.
Míg a szemeit legeltette, kellemes bizsergés futott végig a
gerincén. Loki egy kicsit vékonyabb volt, mint ahogy azt sejtette,
mintha korábban nem kapott volna eleget enni – még
valószínűleg a Toronyba való megérkezése előtt, gondolta -,
viszont az alakja a maga módján kidolgozott, láthatóan izmos volt a
feszes, sápadt bőr
alatt. Mint valami divatmodell, magas és jóképű, egyenesen azokból a
buta magazinokból, amiket azok az uncsi, besavanyodott nők szeretnek
lapozgatni. A tudata mélyén egy aprócska, lázadozó gondolat férkőzött
be a többi közé: azon
tűnődött, milyen lenne megérinteni azt a mellkast, végigsimítani
egészen a...
… aztán hirtelen ráeszmélt, hogy úgy áll ott, és bámulja
szerencsétlen alakot, mint ahogy az a bizonyos borjú tekinget az új
kapura, közben még mindig a ruháit fogja. Loki meglehetősen
gyanakodva nézett vissza rá, kezét nyújtva a ruháért, amiket Tony még
mindig görcsösen szorongatott.
- Ó... - nyögte ki a férfi, aztán odaadta a holmikat, amit Loki
egyetlen szó nélkül el is vett. Ezért Tony roppant hálás volt.
Loki épp olyan gyorsan öltözött fel, mint ahogy a ruhák lekerültek
róla, a férfi pedig bár meglehetősen kínosan, de végignézte, nem
tudván mit kezdeni magával. Elmosódott, gyógyulófélben levő
zöldesfekete foltokat, horzsolások nyomait fedezett fel a testén, és
épphogy összeforrt, friss sebeket, amik minden bizonnyal Manhattan
óta kerültek oda. A felismerés kicsit megijesztette, azon tűnődött,
vajon mi folyhatott az asgardi börtönben.
Szóval a börtönbeli brutalitás, erőszak nem csak nálunk szokás.
Vajon ez valami hivatalos büntetés eredménye, vagy...?
Loki teljesen felöltözve állt előtte, a
férfi kissé elnyűtt, kinyúlt melegítőnadrágjában és egy enyhén fakó
AC/DC feliratós pólójában.
Furcsa, hogy mennyire megváltozott a
megjelenése egy egyszerű ruhacserétől.
Majdnem normálisnak, hétköznapinak
látszott, emberinek, nem pedig egy tébolyult megalomániás,
nárcisztikus alaknak.
Tony gyorsan elűzte a néhány perccel
korábbi gondolatait áruló agyának legmélyére.
*******
Nem lett jobb kedve attól, hogy migdardi ruhákba kényszerítették,
sőt.
Loki végigsimított a kiszürkült
pamuton, ahogy az ablakban ült, közben szórakozottan letekintett az
alatta elterülő városra. Arra gondolt, micsoda nyüzsgés folyhat
odalent – bár látni nem igazán látta, mi folyik odalent, a
látvány mindenesetre lélegzetelállító volt.
Először csak azt hitte, az
nyomasztja, hogy azokban a használt, kinyúlt göncökben kell járnia,
viszont kicsit később rájött, hogy ennél többről volt szó.
A saját ruhái még Asgard
hagyatékai voltak, a korábbi időből, az ezelőtti életéből. Az utolsó,
ami ahhoz a helyhez kötötte, amit talán otthonának mondhatott.
(Persze, a mágiáját elzáró karkötők nem igazán számítottak.)
És ez az apróság a legkellemetlenebb.
Persze jelen helyzetben ezen kéne legkevésbé aggódnia. De akkor is,
megerősíti a tényt, hogy ő még csak egy egyszerű, közönséges
aljaembernél is kevesebbet ér.
Nem vagyok több, mint egy halandó,
sőt... csak egy rabszolga vagyok.
Legalább puha és kényelmes ruhákat
kapott, ez azért megnyugtató volt. El sem tudta képzelni, mit
jelenthet az, hogy, „AC/DC”, de sejtette, hogy valami
speciálisan midgardi dolog lehet, aminek nincs megfelelője Asgardban.
Mint a Cheerios.
Fejét a meszelt felnak támasztotta,
érezte az ablak szigetelése alól. Volt egy gondolat, ami nem hagyta
nyugodni, hiába próbált nem törődni vele.
Még most, órákkal később sem tudta
kiverni a fejéből a jelenetet, ahogy a férfi rajta pihentette a
tekintetét, míg ő ruhátlanul állt ott. Számára teljesen természetes
dolog volt a meztelenség, hiszen Asgardban hétköznapinak számított,
normál körülmények között nem adott okot a bámészkodásra.
Mocorgott, próbált kényelmesebben
elhelyezkedni a keskeny belülső ablakpárkányon, de a fal széle
valahogy mindig kényelmetlenül a vállának feszült, akárhogy is
próbálkozott, nem lett jobb, mint előtte volt.
Biztosan csak a sebesüléseimet
mérte fel, gondolta. Ennek van értelme, teljesen logikus,
miért ne lehetne boldog attól, hogy milyen nyomokat hagyott rajtam a
börtön?
Vagy legalábbis reménykedett benne,
hogy a férfi azért bámulta így.
A másik lehetőség túlságosan
felkavaró lett volna.
Szia.
VálaszTörlésÉpp nyaraltam mikor feltetted, de tegnap este sikeresen elolvastam. Még mindig imádom.:)
Hajrá a további munkákhoz!
ölel, puszil: Lucifer Prince
Dejó-dejó-dejó...
VálaszTörlésNem szoktam "félkész" dolgokért lelkesedni, de nagyon várom a folytatást :) Ígéretes történetnek tűnik, és az elütéseket leszámítva nagyon kreatív és válogatott szóhasználatban fordítod. Gratu!